Molnár Gál Irén versek

Molnár Gál Irén /mogáli/ - válogatott versek

A Szerző így mesél önmagáról:

Gyergyóremetén születtem (Erdély, Románia) A Mindenség ide vetett a Székelyföldre tanulni.

Első világra csodálkozásom vers volt, már kilenc évesen. Középiskolai tanulmányaim idején (Gergyóalfalu), Kincses Pap Emese magyar szakos tanárnő tette tarisznyámba az irodalom szeretet kenyerét, ami aztán elkísért, s törhettem belőle nehézségek idején. Első verseimet az Ifjúmunkás közölte (1970). Szerkesztőként, Cseke Gábor nyesegette szárnyaim, később az Igaz Szó (romániai folyóirat) oldalán Székely János (1980) író.

Az írásban fontosnak tartom a szó-edény tisztán tartását. A lényegre törekszem, le a szó-mag misztériumáig. Ha eltűnődöm a Mindenség csodáin, felfényleni vélem az EGY-et mindenben, és a MINDENséget egy harmatcsepp tükrén. Három gyermek anyja és nyolc unoka boldog nagymamájaként élek Marosvásárhely (Románia) mellett. Tűnődéseim versek, és szívesen megosztom, mint "madárlátta kenyeret", mit tarisznyámba tesz a Végtelen, mígnem számadásra visszaszólít az ÚTról, ki előttünk itt járt, FÉNYjelzett nekünk.



NAGYPÉNTEK

Hozsanna holnap,
ma még reccsen a szeg,
mi kezeit veri át.
Hozsanna, ha lelkünk
Vele halva, megéli a
feltámadás mámorát..
Hozsanna, ha hajnalt színez
fények keleten izzó kazla,
míg átemeli szíveinket
Új Virradatba; holnap,
holnap Hozsanna.

HORIZONT

Tapintani arcom;

világot írok

magam köré

szavak: bénák

csak keresés,

csak dadogás,

határolnak mint

hordót a pánt.....

de mint

kenyeret kés,

létem horizontján

a tudat ha rést hasít;

felsejlik világom, hol

nincs lehet, csak VAN,

nincs más, csak a

vászon és kezemben

az ecset......................

GYÖNGYHALÁSZ

A gyöngyhalász

száz, meg száz

kagylót kinyit,

míg talál egyet,

mi gyöngyöt álmodik,

a többi: áldozat

és fontos mégis

mert nélkülük

az EGY nem érlelhetne

csodát...

Egyben a Mindent

amíg látni nem tudod,

hiába gyűjtesz.

A FENYŐ

A fenyő

az elmúlását is

egyenes derékkal állja,

sziklaszírtről ha

zuhanna, ölébe veszi

az egek felhőáradása

s ha völgy ölébe tér,

magára hegyet haragít,

.......................................

izzik alatta s míg

gyémánttá égeti szívét,

föléhajol az ÉG.

ESŐ

Kövér felhők

tartják az eget,

izzadságukból

víz szitál,

Nyárád tükrébe

köröket mártva,

(egymásba futó

univerzumok)

járja táncát az űr,

míg vízre száll

s felveszi fehér

ingét.

KERESTELEK

A végtelen ködén lebegek,

csillagok fűznek,

Föld nem ereszt,

Én; plánéták-rabszólgája,

az álmok vizén

kerestelek.....

MINT A CSILLAGOK

(Délia Galaxisa-nak)

...a csillagok;

bűvös körükben, egyedül

körültáncolják az eget,

oldva-kötve, a pálya kimért

ettől-eddig; szeret-nemszeret?

magány a jussod;

hatás- visszahatás

tengelyén a Mindenség........

....vonzás nélkül kibomolna,

lenne alaktalan semmi,

taszítás ha szét nem tartja,

arcnélküli massza, miben

jobb lenne; nem lenni..........

.......vonzás - taszítás kötéltáncát

ropjuk, a Mindenség velünk forog;

fényünk vibrál, vagy magába

roskad, szeretünk, gyűlölünk,

e kimért léten át; végtelen-fiai,

(mint a csillagok).

♡ 

KIKERICSEK LILULTAK

Nyárádpart vöröse

víz-ezüstre csorgott,

abban a késő őszben,

szemed hullónap volt.

Kikericsek lilultak

későn kelő lázra,

a táj remegve térdelt,

epedt, meddőn vágyva;

Nyarat, ami elmúlt,

sohasemvolt esélyt,

tüzet minek szene,

tenyerünk süti még...

BALLADA

Falat állítani,

álmaid várába

szerelmem áldoztad.

Hamis gyöngysor volt,

bűvölő éneked,

szavai széthulltak.

Amerre vezettél,

álmaid mezőin,

pipacs-habot

vetett a búzaföld.

Álmaim városa

estére

összedőlt.

♡