ÉDESANYÁK NAPJA

MÉSZÁROSNÉ GÁRDOSI GABRIELLA

TÖBB VAGY...

Több vagy, mint egy

hang a kósza szélben.

Több, mint egy kiáltás

a vihar erejében.

Több, mint reménysugár

a csillagos égen.

Szelíd mosolynál is több

a napsugár fényében.

Több egy könnycseppnél

az áztató esőben.

Egy elhaló sóhajnál is több vagy

jó anyád szívében!

SOMOGYI JUDIT

LÁTLAK

Emlékszem a pillanatra,

amikor dédmama lettél.

Szemedbe könny szökött,

arcodon időzött egy ideig,

majd elillant mosolyodban.

Karjaidban egy újabb gyönyörű élet,

aki a te életedbe még belépett.

Ringattad, mint az anyját sokszor,

és ölelted mint engem százszor.

A szeretetet nem kellett keresnünk,

mert ott volt, Angyalként körülöttünk.

Nálunk örök Anyáknapja van!

Angyalom!

Most amikor ezt írom, látom mosolyod!

Fotó: GUT ZOLTÁN

Fotó: SZABÓ JUDIT

BALAZSITS ISTVÁN

Az én kertemben

Édesanyám virága

mindig nyílni fog.

Könnyű lélekkel

járok, hisz van, ki értem

még imádkozik.

Tulipán kelyhe

szelíden ringat vissza

anyám ölébe.

TÓTH TEODÓRA

/ELSŐ KÖZLÉS/

Karoddal ölelsz

Édesanyám, oly szép vagy,

most vigaszt adó.

Csendes magányod

fájdalommal eltölt,

ne félj, ölellek!

Mindent köszönök!

Hála, mit értem tettél

bennem él, örök.

Fotó: NAGY JÁNOS

Fotó: BUDAI ORSOLYA

SZABÓ JUDIT

/ELSŐ KÖZLÉS/

ÖRÖKKÉ ITT VAGY

Drága Édesanyám!

Távolban ringó emléked

képzeletem csónakján

közelítem meg

nap, mint nap.

Hiányod fájó.

Az emlékek kusza és tompa

fátyolfüggönyén keresztül

mégis mindig

a te fénylő arcod látom!

Kezem kinyújtom,

kezedet érintem.

S az érzés elillan,

csak röpke látomás.

Arcomon egy könnycsepp,

Szívemben a bizonyossàg!

Te örökké itt vagy,

Drága Édesanyám!

Fotó: MÁRTON KRISZTINA

TAMÁS ANDREA

ANYÁNAK LENNI

Anyának lenni szép,

anyának lenni jó,

mert az édesanya

a leges-legszebb szó.

Az anya kedves és édes,

akkor is szeret amikor mérges.

Az anya sokszínű,

illata jóízű,

ölelése meleg,

hangja kellemes,

lelke jóságos és nemes,

karja féltő, óvó,

szíve szeretetet szóró,

végtelenül gondoskodó,

gyakran aggodalmaskodó.

Az anya a biztonság,

az anya a védelem,

az anya az odaadó érzelem,

az anya a kezdet,

az anya az élet

az anya az Egy és...

pótolhatatlan lélek.

Anyának lenni szép,

oly gyönyörű e szó,

anyának lenni áldás

és ez nagyon jó! 

HORVÁTH - TÓTH ÉVA

ELHERVADT TÖRTÉNETEK

Emlékszem rád. Egyre rövidülő

és mindig ősz hajadra, a szemedben

zúgó tenger kékjére, zöldellő

kertedben fűzként hajló termetedre.

Érzem márványos piskótád ízét.

Tőled volt édes, nem a porcukortól.

Szerettem hangod mesélő selymét

a számtalan éltes tegnapokról.

Megígértem neked, hogy történeted

összegyűjtöm egyszer betűcsokorba.

Annyi kalandról meséltél már nekem,

mintha veled én is ott lettem volna.

Most a hímzett párnák kacskaringós

mintáin az emléked varrja el

színes szálait, könyvedben a szó

bennrekedt, ahol behajtotta kezed.

Emlékszem rád. Egyre rövidülő

napjaidra, szemedben a tengerre,

mely a jelent elmosta, a gyengülő

fűzre, akinek csokrot ígértem.

Szálanként fűzném szóvirágaidat

ha tehetném egymás mellé szívembe.

Már csak koszorút vihetek sírodra.

Megállítanám az időt, de nem lehet.

KRISTÓFNÉ VIDÓK MARGIT

KÖSZÖNÖM MAMA...

Köszönöm Mama, hogy voltál nekem,

gyógyítottad a fájó lelkemet,

karodba bújtam a bánat elől,

mindig volt nálad tiszta keszkenő.

Köszönöm Mama!- a szép éveket,

a vigasztaló öleléseket,

mára csak az emlékek maradtak,

könnyeim már tengerré dagadtak.

Orgona-lila ködfelhők mögül,

lelked aranyhídon végigröpül,

mesélem milyen lett az életem,

magányos, csillagtalan éjeken.

Ezüstderengésben fölém hajolsz,

szellővel szállva puhán átkarolsz,

úgy mint régen,- mikor megszülettem,

mosoly suhan,- vele üzeneted.

Vigasztaló szavak bennem élnek,

gyógyulni próbál test, és a lélek,

velem vagy,- a szív sohasem feled,

átölel a végtelen szeretet.

Anyák napja van,- nincs kihez mennem,

ilyenkor csak könnyeimet nyelem,

vázába teszem kedvenc orgonád,

eszembe jut a sok gondoskodás.

Repülnék most ölelő karodba,

a távolból még hallom hangodat,

ég-kékjében ezüst hajad lebben,

csend van,- és könnyeznek a fellegek.

Fotó: GUT ZOLTÁN

Fotó: SZABÓ JUDIT

INNA VOGEL

/ELSŐ KÖZLÉS/

Anyu,

amikor rád gondolok,

a reggeleid jutnak eszembe.

Mintha csak előttem lennél!

Török kávét főzöl;

nekem soha nem engedted,

mert nem tudtam olyan szép,

finom habot csinálni a tetejére.

Bekapcsolod a tévét,

és leülsz a konyhaszékre,

amely harmincöt év

mindenségétől recseg.

Rágyújtasz egy cigire,

átböngészed a horoszkópomat

minden csatornán.

Majd felhívsz:

vigyázz ezzel,

vigyázz arra,

ezt írja a horoszkópod!

Aztán én járok a fejedben.

Aztán te magad.

Aztán én meg arra gondolok,

hogy folyton csak teremtettél.

A semmiből.

Üres zsebeidben

mindig volt valami.

Most is teremtesz.

Teremteni fogsz.

A lehetetlen

egyetlen mosolyodtól

lehetségessé változott.

Tíz óra múlva

újra eszembe jutsz.

Sötét van.

A székeden ülsz,

amely harmincöt év

mindenségétől recseg.

Létezik ilyen?

Villanyt se kell gyújtanod,

mégis vakít a fény.

Anyu,

tudod mit?

Legyél sokáig!

Nem akarok felnőni!

GUT ZOLTÁN

Csillagok csúcsán

kósza álmok mélyülnek

Te is benne vagy.

SZAKÁLYNÉ NAGY IRÉN

ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ

Anyák napja volt, van, lesz!

- Sokáig kerestelek, mikor elmentél...

Nem értettem a csend üzenetét,

Gyermeki világom tovább hogyan lesz?

Elengedett két karod ölelése...

Elhalkult minden szavad éneklése,

Elhullottak színes virágaid szirmai...

Elsuhantak veled az élet titkai.

Anyák napja volt, van, lesz!

Fényképed nem sárgult, nem fakul...

Lelkem oltárában - nem halványul.

A Te időd, Anyám, már nem mozdul.

Ott vagy a Tisza folyó fodrozódó hullámán,

Ott vagy a Nap kelő s nyugvó sugarán,

Ott vagy a Föld ékes arany homokján,

Ott vagy a Hold ezüstfényű párnáján.

Anyák napja volt, van, lesz!

Már nem a fájdalomtól könnyezem,

Mert a csended üzeneteinek titkait

Minden élőben veled meglelem...

Anyák napja volt, van, lesz!

Lányod lányának picinyke lánya

E földi világuk időfolyóján

Örökkön-örökké forrásod lesz! 

Fotó: VASS ÉVA

JURISIN SZŐKE MARGIT

ÉDESANYÁMNAK

Tizenhét éves lehettem,

anyámnak köszöntőt készítettem.

Verset akkor még nem írtam,

de szeretettel neki elmondtam.

Kicsi annyira nem vagyok,

így hát már virágot nem adhatok.

Felnőttnek sem érzem magam,

hogy a világot neked adhassam.

Anyácskám, Anyák napjára

csak annyit mondhatok: Örök hála!

Mit nekem adtál, mindenért,

gondoskodásodért, mosolyodért.

Majd ha én is anya leszek,

megérteni mindent képes leszek.

Az álmatlan éjszakákat,

az első fogacskákat, szavakat.

Tudni fogom értékelni,

nehéz, de legszebb Anyának lenni.

Határtalan szereteted

akkor viszonozni tudom neked.

Megváltozott immár minden,

elmentél, veled tűnt, kinek hittem.

Kezed bárcsak megfoghatnám,

s mondhatnám: Szeretlek, Édesanyám!

MOLNÁR GÁL IRÉN

REKVIEM

/Anyám emlékére/

Tavasz-szél babrálja

sírodon az avart,

a füvek, lásd anyám,

újjáélednek mind...

..............................

anyám a tájban

lett enyhe fuvallat,

átfutó borzongás

tűnődő vizeken,

anyám elsuhant;

patak taraján hab,

csillagfénytörés

távoli bérceken...

lobbanó fehérség

ébredő nyár szemén,

véges létemben

vagy Te végtelen;

anyám,ha méretsz;

könnycsepp- nehézség

emlékeden.....................

..........................................

Tavasz-szél babrálja

sírodon az avart,

a füvek, lásd anyám,

újjáélednek mind...

Fotó: NAGY JÁNOS

Fotó: GUT ZOLTÁN

GANT ELIZABET

VALLOMÁS DRÁGA ANYÁMNAK

Hangtalanul lábujjhegyen tipegek,

Takaróval beborítom testedet,

És vigyázok, nehogy felébresszelek,

Drága Anyám.

Figyelem, ahogy finoman lélegzel,

Hálát adok a jóságos Istennek,

Hogy még mindig egészségben létezel,

Drága Anyám.

Ha majd nem veszel már többé levegőt,

Mert magához hívott a nagy Teremtő,

Szívem kártyavára biztos összedől,

Drága Anyám...

Fotó: MÁRTON KRISZTINA

JORDÁKI GÁBOR

Anya.

Mit is jelent ez a szó?

Mi semmihez se fogható.

Egy teremtmény,

ki életet adott,

s, igen, volt ,

hogy sokszor határokat szabott.

Egy olyan

törődő ember,

ki érted szembenéz

bármilyen veszedelemmel.

Egy fantasztikus lélek,

ki mindig próbál óvni,

s tanítani téged.

Egy olyan lény,

ki sose hagy el végleg,

s tárcájában mindig ott lesz képed.

KISS - TELEKI RITA

AZ A HÚSVÉT

Nem tudom, hogy jutott most eszembe az a húsvét,

emlékszem, nekem úgy még sosem fájt,

ahogy az asztalt körbeültük,

pont úgy mint máskor... azelőtt,

csak te akkor negyvenkilósan, én meg egy

adag "kemóval" a fejem fölött.

Ettük a húst, én meg arra gondoltam,

hogy minket meg a rák zabál,

most meg itt ülök a sarokban

és az van az eszemben, hogy én még élek,

de te... akkor húsvét után meghaltál.

Fotó: SZABÓ JUDIT

MÉSZÁROSNÉ GÁRDOSI GABRIELLA

HAIKU CSOKOR

AGAPÉ

anya és gyermek

sejtszintű mikrokozmosz

örök szerelem

KI Ő?

Rettenthetetlen,

gondoz, táplál és szeret.

Édesanya az.

SZERETETKAPOCS

édes kacajjal

telíti édesanyja

szívét a gyermek

SOMOGYI JUDIT

BUDAI ORSOLYA

VÉGNÉLKÜL SZERETLEK

Mint tulipánok bársonyos szirma,

olyan vagy nekem édesanyám.

Mosolyodban látom ragyogni

a felkelő nap szelíd sugarát.

Kedves lényed szivárvánnyal

beborítja életemet,

s lágy szellőként simogatja

minden áldott pillanatát.

Köszönöm a percet, az órát,

melyben világra hozott

szerető édesanyád,

s köszönöm az életet,

mit általad nyertem,

s élhetek, létezhetek,

minden lélegzetemben,

minden sóhajomban

örökké áldalak,

Végnélkül szeretlek!

Fotó: BUDAI ORSOLYA

HORVÁTH-TÓTH ÉVA

AMI TE VAGY

/Emma-vers/

Harmatcsepp vagy karcsú fűszál zsenge

tetejében, bóbiskolva álmos pirkadatban,

drágakőként felragyogva, elmerengve,

szellő hátán hajladozva, bársony tavaszban.

Cseresznyefa ágas- bogas belsejében,

sok virág közt, te a legszebb, mosolyogva

nyitogatod szirmaidat láthatatlan rejtekében,

tavaszi szél csókot lehel homlokodra.

Sűrű erdő fái között rozsdabarna pacsirta

szó csendül- zendül, apró madár torkában

a messze hangzó, illanóan andalító dallam

te vagy, énekszó, mely kanyarog az áramlattal.

Cserfes patak tiszta vize, csordogáló,

mindig siet, fecseg - locsog, halkan csobog,

ezüstszínű tükrében fon napsugárból

tündértáncot, fuvallattól fodros ruhád susog.

Pici piros pipacs vagy a réten, sárga pázsit

parkettádon önfeledten szellő táncod járod.

Körülötted zizeg - zuzog száraz este nyári

lombja, holdnak fénye simogatja eső álmod.

Őszi tájon élet fának kopasz ágán, mozdulatlan

sas madárnak széles vállán tollpehely vagy.

Felröppentek ködfátyolba, elrejtőzve láthatatlan,

felhők mögött, kitárt szárnyon alvó angyalarccal.

Reszket a lég, susog a csend, alamizsna hull

az égből, vásznat von a vacogó vidék testére.

Hulló kristály apró gyöngye, libbenve jutsz

le a földre, álomba szenderülve, édesanyád keblére.

JURISIN SZŐKE MARGIT

AMIKOR NYÍLNAK AZ ORGONÁK

Május első vasárnapja,

Ma van Édesanyák napja.

Mostan nyílnak az orgonák,

Készülnek a szép bokréták.

Kötök egyet neked, anyám,

Bárcsak kezedbe adhatnám.

Sok éve itt hagytál engem,

Csak emléked őrizgetem.

Mindig minden rossztól óvtál,

Ha sírtam, megvigasztaltál.

S halkan súgtad a fülembe:

Gyere, tedd fejed ölembe!

Most jutottál az eszembe,

Rögvest könny szökött szemembe.

Hiányzol még mindig nagyon,

Hogy könnyítsek fájdalmamon,

Tüstént temetőbe megyek,

Sírodra virágot teszek!

Egy hófehér gyertyát gyújtok,

És egy imát érted mondok.

Fotó: BUDAI ORSOLYA

SOMOGYI JUDIT

Gondolok rád ha felnézek az égre

és látom a Göncölszekeret

valamikor gondolatban

rajzoltunk neki kereket.

Gondolok rád amikor

elárvult pillanatom zaklat

pedig az emlékek nem kopottak

csak jönnek és nem kopognak.

Ebédnél már nem terítek

néha éhes sem vagyok

a megszokott dolgaimból

pár maradt de ahhoz ragaszkodom.

Hangosan olvasok mintha itt lennél velem,

és amikor írok, látom mosolyod.

Fotó: NAGY JÁNOS

BUDAI ORSOLYA

ÁLMAIMBAN