Gondolatébresztő


Ezen az oldalon olvashatod azokat a gondolatokat, amik adott napokon felbukkannak, jelzik, hogy foglalkozzam velük, s kikívánkoznak belőlem. Amiket úgy érzek, mások számára is fontosak lehetnek. Gondolatébresztő jellegűek, valamilyen társadalmi, kulturális témát, berögzülést, szokásokat pedzenek meg, amik foglalkoztatnak bennünket. Nem fontos elfogadnod, ami nekem jut eszembe ezekről, hiszen mindannyiunk véleménye fontos. Gondolatébresztőnek szánom őket. :)

Ne hidd el amiről írok, vizsgáld meg magad is a te életedre levetítve. Írásaim gondolatokat ébresztenek Benned, s azokra válaszok érkeznek, melyek közelebb visznek önmagadhoz, s ezáltal boldogságodhoz. 

Hála és megbocsájtás

2019. 07. 16.

Bocsánatodat kérem azokért a pillanatokért, amikor nem szeret(te)lek teljes szívemből! Bocsáss meg, ha nem a lelkem hangját követve adok választ Neked!
Bocsáss meg, ha elzárom előled a tiszta szeretet áramlását, megtagadva ezzel önnön magam, ragyogó isteni létem. Bocsáss meg, amikor tévúton járok, s dühömet reád eresztem. Bocsáss meg nekem, hiszen ezzel lealacsonyítom a kapcsolatunk szentségét.
Hálás vagyok érted! Hálás vagyok az együtt töltött pillanatokért! Tudom, hogy utat mutatsz nekem, s utat mutathatok Neked - a szeretet útját kell követnünk. Megbocsájtok Neked azokért a pillanatokért, amikor Te sem követted a szívedet, és fájdalmat okoztál. Tudom, értünk tetted. Begyógyítom minden sérülésünk sajgó sebét. Hálát adok a tudásért, ami bennünk él, s mutatja számunkra az utat az Egység megélése felé, melyben lelkünk eggyé válik, mert szerelmünk örök, és igaz.

Szeretettel: Orsi ❤

Szemtelen igazság...

2019. 07. 10.

Játszmák. Egész életünket átszövő kusza szálak, amikbe folyton, és egyre jobban belegabalyodunk. Míg végül fojtogatnak. Szabadságunkat veszik. Láthatatlanul bitorolják életünket a felvett, régről hozott történetek. Őseink feldolgozatlan traumái, titkai. Azok a történetek, amik nem velünk estek meg, mégis óriási hatással vannak az életünkre, és uralják cselekedeteinket. Mígnem, egy nap ráébredünk, hogy ezek a tulajdonságok nem hozzánk tartoznak. Nem a mi életünket éljük. Megkötözötten, berögzötten, vakon léteztünk. Szavainkban, kifejezésmódunkban, reakcióinkban, és a kapcsolatainkban a múlt kísért. A múlt, ami elvezetett ehhez a pillanathoz, temérdek dolgot tanultunk, de most felébredünk. Ez az ébredés fájdalmas lehet, amikor érkeznek a tanítások, s nyílik a szem, könnyek futnak az arcon, hiszen fáj. Fáj a tanítás, de a felismeréssel szertefoszlik a szenvedés. Hálát adunk a történtekért, hiszen ezáltal válhattunk azzá, akik éppen vagyunk. Ezzel megnyitjuk magunkat, s az újjászületés áldásként érkezik az életünkbe. Kitárul a kapu egy új élet felé. Olyan élet felé, amiben egyre teljesebbnek érezzük magunkat. Egyre inkább a miénk. Egyre jobban kiteljesedhetünk. Elvégeztük a feladatot. Jöhetnek az újabb kalandok, immár önmagunkat élve, lelkünk hangját követve.

Szeretettel: Orsi ❤

Valóban nem könnyű...

2o19. o7. o2.

A felismerés, az elengedés egy-egy folyamat eredménye. Szakaszok, amik elérkeznek az életünkben. Nem megy egycsapásra, varázsütésre, de megy sok gyakorlással, hittel, igyekezettel, belefektetett energiával, türelemmel. Megy lépcsőről-lépcsőre, fokról-fokra, lépésről-lépésre. Mindannyian így haladunk, így fejlődünk. Egyik pillanatról a másikra, évről-évre. Mindenkinek más és más lesz a megoldás, mindenkinek más és más ütemben zajlik az átalakulás. De kell az emlékeztetés, hogy itt az idő. Kell a segítség, mert együtt könnyebb, még akkor is, ha magát a 'csatát' egyedül vívjuk. Mert nem könnyű. Egy ideig kínzó, fájó, gyötrelmes lehet. Majd egyre tisztább a kép. Letisztul és elsimul a sok felkorbácsolt hullám, amely vadul pusztított, őrjöngött és tombolt. Elsimulnak a tajtékzó habok, és kitisztul az égbolt. Feltárulnak előttünk a múltból magunkkal hurcolt terhek. Ekkor van igazán szükség az erőre! Hiszen eljött a felismerés, a megtisztulás ideje. A belső munka ideje. S el kell engedni azt a részt, ami nem mi vagyunk, ami nem szolgál többé bennünket. Hálát adunk a szolgálatért, elbúcsúzunk, s új útra indulhatunk, amely már fényesebb, s nem szövi át a múlt köde, sötétlő homálya. Elérkezett az idő, ami elrendeltetett. Ami történt, megtörtént, s ha fájt is, javunkat szolgálta. Itt a megbocsájtás, az elengedés, a lélek ideje.

Szeretettel: Orsi ❤

Éltető energia...

2o19. o7. 28.

Ahogyan az éltető Nap sugarai cirógatják bőrünket, úgy képes egyetlen, ragyogó mosoly bearanyozni a szívünket. Hiszen a mosoly, a jókedv, a vidám nevetés életenergiával tölt fel bennünket. Egy-egy igazán szívből jövő nevetés feloldja a feszültségeket, és minden sejtünket átjárja az ősi energia. 
Nagyszerű egészségmegőrző/öngyógyító módszer lehet számunkra, amennyiben naponta azt gyakoroljuk (és magunkban is elismételgetjük), hogy képzeletben minden testrészünk, minden szervünk mosolyog, boldog, aranyló fényben fürdik. Érdemes minden nap rászánni az időt, hogy pár percen keresztül, ellazulva átéljük ezt az élményt, s átmossuk testünk minden részét ebben a csodálatos, éltető energiában. Eközben kilélegezhetjük az esetleges feszültségeket, s mélyen magunkba szívhatjuk a friss, tiszta levegőt, mely szintén pránában, tehát minket feltöltő energiában dús. Áldásos hatását tapasztalhatjuk a napi gyakorlások folyamán.

Szeretettel: Orsi ❤

Változunk...

2o19. o7. 26.

Életünk folyamán állandóan fejlődésben vagyunk. Változunk, ahogyan változik körülöttünk a természet. Változunk, miként egy apró magból egy gyönyörű, hatalmas, terebélyes, dús lombú, árnyat adó fa növekszik évtizedek alatt. Növekedünk, tanulunk, s egyre gazdagabb gyökérzettel, és lombozattal, erős törzzsel álljuk az élet próbáit. Egyre nagyobb erővel, méltósággal, tisztelettel, belső tudatossággal nézünk elébe az elénk kerülő feladatoknak. S mindeközben a megszerzett tapasztalatokkal segítjük, támogatjuk gyermekeinket, embertársainkat, hogy ők is képesek legyenek növekedni, fejlődni, haladni életükben, feladataikban. Hiszen felelősek vagyunk önmagunkért, és a ránk bízott utódainkért, szeretteinkért. Fontos, hogy tudjuk, a változás, a fejlődés, az átalakulás az élet természetes velejárója minden életkorban. A természet törvényeinek ellentmond az akaratosság, a változtatásra képtelenség, mert minden együtt lüktet, él, mozog, halad, gyarapodik. Így mi is, emberi lények. Ám ezt képesek vagyunk időközönként elfelejteni. A cél azonban mindenképpen a fejlődés. Önmagunk meghaladása minden pillanatban.

Szeretettel: Orsi ❤

Vannak azok az emberek...

2o19. o7. 25.

Vannak azok az emberek, akik a harmatcsepp finomságának, a ködfátyol könnyed lebegésének, az égen úszó habos bárányfelhők puhaságának érzetét keltik bennük. Oly kecsesek, illékonyak, és üdítőek, mint egy hűs, frissítő permet egy forró nyári délutánon, ami bőrünket simogatja. Ezek az emberek olyan érzékenységgel áldattak meg, amivel képesek az emberi szemnek egyébként láthatatlan dolgokat érzékelni. Csupán nekik nyílik meg az ajtó, ami mögé tekintve olyan dolgokat pillanthatnak meg, amelyekben rejtélyek, misztikumok, és különleges világok tárulnak fel előttük. Bátornak kell lenniük, hogy elfordítsák a kulcsot a zárban, s belépjenek a Titkok ajtaján. Ám ha valaki egyszer kinyitotta a kaput, bármit is talál ott, végig kell mennie az úton, hogy megtörténjen a varázslat. 

Szeretettel: Orsi ❤ 

Minden folyó tart valahová...

2o19. o7. 24.

Minden folyó tart valahová. Olykor csendesen, de megállíthatatlanul halad. Máskor dühös morajlással tépi keresztül magát a tájon, majd heves zuhatagban csapódik az éles sziklákhoz, és ismét békésen áramlik medrében. Kedvét nem szegik akadályok. Ilyenek vagyunk mi is, emberek. Haladunk a kijelölt ösvényen. Hol gyorsan, hol lassabban, hol pezsegve, hol nyugodt tempóban, ám megállni nem tudunk. Folyamatos mozgásban vagyunk, hiszen belül hajt a vágy, egy belső erő, ami folyamatosan vezet bennünket a cél felé. Egy cél felé, aminek nem tudjuk a pontos helyét, de tudjuk, hogy létezik. Hiszen bennünk él, a szívünkben, a lelkünkben, és rendületlenül vezet minket. 

Szeretettel: Orsi ❤ 

Tanítsd meg a férfinek...

2o19. o7. 18.

Tanítsd meg a férfinek, hogy az igazi boldogság érzése semmihez sem fogható, amit korábban ismert. Tanítsd meg neki, hogy a feltétel nélküli szeretet maga az Isteni csoda, a beteljesülés állapota. Tanítsd meg, hogy a gyengédség nem gyöngeség. Tanítsd meg, hogy a könnyek nem szégyellnivalóak, hanem a lelkük finomsága csillan meg arcukon, s tiszteletre méltóak az igazi férfi szemeiben. Mutasd meg Neki, hogy ha hajlandó meghallani a szív hangját, az igazán mélyről jövő érzéseketszabadít fel benne, s elsöpör minden gátat, mellyel kordában tartotta a benne zúgó folyamot. Segítsd, hogy ezeket meglássa, mert új életet nyer általa, s beragyogtatja saját, és szerettei életét. Segíts Neki, hogy teljes életet éljen nyitott szemmel, szívvel, lélekkel. Mert élni így érdemes igazán! A többi csupán vegetálás.

Szeretettel: Orsi ❤

Igazság, becsület, segítő szándék...

2o19. o7. 12.
Rendkívül fontos kulcsszavak, melyek nem mindenki életében jelentenek értéket. Vannak, akik akár végig élhetik életüket, és esetleg időnként találkoznak ezekkel a fogalmakkal, ellenben sokaknak iránymutatóak. A mindennapok szerves része. Ezek az emberek ösztönösen állnak a jó ügyek szolgálatába, segítenek a 'gyengébbeknek', a rászorulóknak. Támogatják az elesetteket, igaz hittel kiállnak az igazságért. Hisznek abban, hogy a szív, és a szavak erejével, összefogással nagy tetteket lehet véghezvinni. Újabb, és újabb célok kitűzésével haladnak előre rendületlenül, s utat vágnak a mögöttük haladóknak. Harcosok, úttörők, igazi vezérek, akikben ha akad is némi félelem, a győzelemre koncentrálnak, akiknek vérükben vannak azok a tulajdonságok, amikkel jobbá tehetik önmaguk, és mások életét. Nehéz élethelyzeteken edződnek, hogy erejüket növeljék, s majdan kamatoztassák tudásukat. 
Hősök Ők, és köztünk élnek, szolgálnak. Sokan vannak, akiknek mindez életük része. A tanulás évei sok megpróbáltatást hoznak, ám szívük ettől válik egyre nemesebbé, hatalmasabbá, melyben nem fér meg, csupán az igazság, a becsület, és a szívbéli döntések. 
Ugye Te is magadra ismersz?

Szeretettel: Orsi ❤

Mert ehhez két ember kell....

2o19. o7. o6.

Hiába zubog az egyik emberben végtelen folyóként, mélyen a szeretet. Hiába árasztja magából az ősi energiát, ha a másikban nem rezdül meg az őserő, ha gátak közé szorultak benne az érzések. Hiába szólaltatja egyikük fáradhatatlanul lelke dallamát, ha nem talál visszhangra, s nem játszik szimfóniát a másik lélekkel. Hiába dobban szívének minden ütemében a szerelem, ha képtelen egy ritmusra járni a két szív. Nem szól így a mennyei muzsika. Nem tud együtt táncolni, újra egybekélni a szerelem szentségében a két lélek, mely Egy és Örök. 
Mert ehhez két ember kell, hogy minden rezdülésben, minden érintésben, minden szóban, és minden érzésben együtt daloljon a lélekdallam. Mert végül csak így érdemes...
Szeretettel: Orsi ❤ 

Megfelelés...

2o19. o5. 29.

Mások elvárásai szerint élünk? Mennyire fontos mások véleménye? Mennyire fontos, hogy úgy cselekedjünk, ahogyan az másoknak megfelelő? Fontos-e, hogy úgy éljünk, ahogy a társadalom elvárja tőlünk? 
Mindannyiunkat formálnak, alakítanak a vélemények, az elvárások, a kimondott, és kimondatlan gondolatok. A külvilág értékrendje. A kérdés csupán az, hogy meddig, és milyen mértékben. Mikor kezdünk el (ismét) igazán Önmagunkká válni? 
Vajon mikor merjük felvállalni Magunkat?
Te mered Önmagad vállalni? Mered megmutatni az érzéseidet, vállalni a véleményed? Nem öntörvényűen, hanem békésen, szeretettel. Mered kimutatni a szeretetedet? Kisgyermekkorban ez természetes. Majd jön az iskoláskor, ahol elkezdődnek a harcok, szerepek, a csaták, a megfelelni vágyás, a kényszerűség, a kiközösítéstől való félelem, és sorolhatnánk. Majd folytatódik fiatal felnőttkorban, és azután is. 
Egy idő után azonban az ember rájön, hogy nem fontos, hogy ki mit gondol arról, hogy neki milyennek kell lennie, és meg meri mutatni igazi önvalóját. Azt a belső lényt, aki mindannyiunkban ott lakozik. Aki kedves, szeretetteljes, elfogadó, vidám, olykor szomorú, és kedvetlen, hiszen emberi mivoltunkat is éljük, ám ezek vagyunk. Emberek. Csodálatos lelkek, akik igyekeznek kibontakozni. Merjük megmutatni bátran! Nem számít, hogy vannak, akik máshogyan tesznek. 
Aki viszont meg meri tenni, hogy felvállalja Önmagát, teljes valójában, szabaddá válik.
Szeretettel: Orsi ❤ 

Élvezd az életet! 

2o19. o5.21.

Élvezd az életet! Minden cseppjét, minden pillanatát élvezd, mert elfogynak mind a percek, mint üres füzetnek lapjai, mit életrajzoddal tölthetsz meg. 

Egyszer elfogynak a percek, miket utadra kaptál ajándékul, s talán sajnálod majd, hogy elvesztegetted. 
Becsüld meg az éveket, a másodpercek töredékét, mert minden lélegzetvétellel tovább van lehetőséged boldognak lenni. Becsüld meg akkor is, ha néha fáj, ha elveszettnek érzed magad, ha beteggé emésztett a bánat, és szomorúság járja át minden sejted. Van lehetőséged jobbá tenni az életed. Emelkedj felül a szenvedésen, és láss! A csodát lásd meg! Érezz! Élj! Légy hálás életed minden pillanatáért! S eljön az idő, amikor végül a feltétlen szeretet járja át minden sejted, minden gondolatodat, és minden apró részed megtelik örömmel. Érezd, szeresd, éld, míg teheted. Légy hálás mindenért! Élvezd az életed! Érezd jól magad!

Szeretettel: Orsi ❤

Segítő kezek, segítő gondolatok 

Adjunk hitet!


2019. 05. 15.

Amikor betegek vagyunk, szükségünk van segítségre. Szükségünk van kapaszkodókra, hogy kilábaljunk belőle. Szükségünk van arra, hogy támaszunk legyen valaki, vagy valami az épülésben. Kezdetben kívülről várjuk a segítséget, majd idővel rájövünk, hogy minden bennünk van ahhoz, hogy a gyógyulási folyamat beindulhasson, az életünk szép lehessen - betegség ellenére, mellette, akár vele együtt, majd szerencsés esetben nélküle. Az, hogy a teljes gyógyulás állapota mikor következik be, rajtunk múlik, az időn, és a vállalt sorson. Rendkívül fontos az elfogadás, a megértés. Fontos, hogy tudjuk, értünk van, bennünket segít (vissza) arra az útra, ami nekünk rendeltetett. Ez az út sokszor nehéz, és hatalmas erőt kíván tőlünk. Rengeteg könnyel, fájdalommal jár, amíg el nem érkezünk egy olyan szakaszba, ahol megritkulnak a 'rossz pillanatok', ahol megfakulnak a sötét emlékek, ahol már egyre több a fény, a végtelen szeretet a szívben. Ahol már elkezd örvendeni a lélek, mert jó úton vagyunk.
Mindezen folyamat alatt pedig sokat számít, ha alkalmanként felénk nyúl egy-egy segítő kéz, támogat egy-egy segítő gondolat. Emlékeztetve önmagunkat, hogy van miért, van kikért, hogy van cél, hogy vannak barátok, ismerősök, hogy megtalálhatjuk magunkat a külső, és belső világban egyaránt. Gyönyörködhetünk a természet szépségeiben, a minket körülvevő csodákban, és mindeközben magunk is segíthetünk. Segítővé válunk. Támogathatunk elesetteket, gyengéket, betegeket, étellel, itallal, kedvességgel, jó szóval, bátorítással, és hittel. Hittel, hogy a keserves helyzetekben is vannak szép pillanatok, amiket ha meglátunk, egyre több áldás érkezik. Tudjuk, hogy így van, hiszen átéltük, átéljük, és mindig felállunk. Hiszünk, cselekszünk, és továbbadjuk ezt a hitet a gyógyulásban, az élet igazságában, a teremtés tökéletességében.


Szeretettel: Orsi

A múlt terhei...

2019. 05. 09.

Manapság már köztudott, hogy őseink élete, múltja, döntései, szokás-, és hiedelemrendszere hatalmas mértékben határozza meg mindennapjainkat. "Így szoktuk csinálni. " Ezt már a dédnagymamám is így csinálta. " Naponta millió, régről magunkkal cipelt szokás, mantraszerűen ismételt, idejétmúlt szavak, mondatok nehezítik életünket a kibontakozásban. Abban, hogy önmagunkat éljük. Feladatunk van ezzel. Nekünk, akik ebbe a korszakba születtünk. A Vízöntő korszakába. Segítenünk kell a jelenben megtisztítani a múltat, hogy formálhassuk, kibontakoztathassuk, jobbá tegyük a jövőnket. Gyermekeink jövőjét. A jövőt, ami minden pillanatban elérkezik hozzánk, és a jelen pillanat megtisztulásával, szeretetteljes megéléseivel válik egyre fényesebbé. A terhek cipelésével, elavult dolgok ismételgetésével nem haladhatunk előre. Nem bírjuk el a robosztus batyut, az ősi csomagot, ami hatalmas, sok esetben már gigantikus méretű teherként nehezedik vállainkra, és megrogyunk alatta. Nyaki-, gerinc-, derék-, és egyéb mozgásszervi megbetegedést okozva nyögünk a súlyok alatt. Mindezt tudattalanul, a fizikai tünetekre koncentrálva.
A mérhetetlen szenvedés, fájdalom, félelem, rettegés, szorongás, szomorúság, mind-mind múltunk része, nagyszüleink, dédszüleink sorsa, megélése. Mind jelen vannak, és rezegnek tovább generációról - generációra, amíg le nem mossuk, fel nem oldjuk őket a tiszta szeretet erejével. A megértéssel, elfogadással, rálátással. Enélkül nem fog menni. Nem lesz béke a szívben, nyugalom, egészség testi és minden szinten. 
Egyenként, egyesült erővel oldhatjuk fel a múltat.
Tisztuljon hát meg őseink minden terhes megélése a tiszta, feltétel nélküli szeretet erejével! Áldott legyen a Föld, és minden élőlény! Legyen gyermekeink jövője boldog, békés, kiegyensúlyozott!  

Szeretettel: Orsi

A tücsök és a hangya

2019. 05. 01.

Minden embernek megvan a maga szerepe. Az a feladat, amiért megszületett. Mindegyikünk fontos küldetéssel érkezett. Senki nem valósíthatja meg egyedül a hozott feladatait. Szükségünk van egymásra. Az egymással való kapcsolódásra, a támogatásra, segítségre. Egyedül nem megy. Tartja a mondás is. Természetesen bizonyos feladatokat valóban magunk oldunk meg, saját erőből, de mindig van valaki, aki ebben szerepet játszik.

Így van ez a természetben is. Minden mindennel, és mindenki mindenkivel összedolgozik. Mindenki része a Nagy Egésznek, a Teremtésnek. Így vannak olyan teremtmények is, akik nem arra születtek, hogy folyamatosan gyűjtögessenek, mint például a hangyák, ám nekik is megvan a szerepük az Egységben.

A tücsök az életművész. Nem szorgoskodik, nem gyűjtöget, csupán ő is teszi a dolgát, amire hivatott, de mindketten fontosak.

Ugyanígy van ez velünk, emberekkel is. Vannak, akik szorgosan gyűjtögetnek, és vannak, akik másképpen kell, hogy éljék az életüket. Fontos azonban, hogy mindannyian meglássuk a természet szépségeit, a családban lévő értékeket, és a 'tücskök' művészetét, akik színesebbé varázsolják a hétköznapi életet. Más látásmódból közelítenek, alkotnak. Lelkük hangjából komponálnak csodálatos dallamokat, teremtenek varázslatos festményeket, írnak zengő verseket, szebbnél-szebb gondolatokat, készítenek szemet gyönyörködtető használati-, és dísztárgyakat, megálmodnak, és elkészítenek ételremekeket, és sorolhatnánk. Mégis sok alkotó nincs megfelelően értékelve. A világban még mindig a pénz, a hatalom, az anyagiak mutatják az értékeket. Azt, hogy ki mit ért el az életében, nagyon sokan ebben mérik. Pedig a tücskök nélkül színtelen, és komor lenne a világ. Hiszen ami a lélekből érkezik, az maga a varázslat, és mindenki számára elérhető bizonyos szinten, ha engedi megnyílni a szívét, a szemét, az érzékelését a szépre, a jóra. Így, ezen a szemüvegen keresztül minden ember értéke másképp tetszik. Csupán ki kell nyitni a lelkünket, meg kell nyitni a fülünket, hogy a mindennapi robot, és túlhajszoltság közepette meghalljuk a tücskök csodás muzsikáját is.

Szeretettel: Orsi

Nem változtathatod meg!

2019. 04. 25.

Bármennyire szeretnénk, nem változtathatjuk meg egy másik ember életét. Hiába ott ordít előttünk a probléma, és a megoldása, nem a mi életünk. Amíg az adott személy nem ismeri fel, nem érzi a zsigereiben, hogy változtatnia kell, addig zárt ajtókon kopogtatunk, süket fülekre találunk. A változást magunkban indíthatjuk el, ami kihatással lesz azután a környezetünkre. A cél pedig a mélységes szeretet, megértés, elfogadás, önzetlen segítségnyújtás lesz, amit folyamatosan fejlesztünk önmagunkban, s ez meghozza az eredményt. 
Mindeközben megváltozik a szeretet fogalmáról korábban kialakult képünk, hiszen a szeretet nem aggódik, az igazi szeretetben nem féltjük a szerettünket, mert ez nem szeretet. A feltétlen szeretetben elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen. Véleményt nyilváníthatunk, ám ezt is a szeretet kell, hogy vezérelje. A tisztelet, a másik életének, döntéseinek elfogadása. Fontos a helyes közlésmód, a 'stílus', ahogyan kommunikálunk az adott személlyel. Ez pedig idővel meghozza a várt eredményt, a gyümölcsöt, csupán nagyon türelmesnek kell lennünk, és hinnünk kell, tudnunk kell, hogy minden értünk történik. 

Szeretettel: Orsi

Önmagunkba vetett hit

2019. 04. 17.

A helyes önkép kialakítása, az önbizalom rendkívül fontos (lenne). Amikor egy gyermek, vagy fiatal önmagába vetett hitét lerombolják, az az adott felnőtt romos életét, lerombolt elképzeléseit, sebzett lelkivilágát mutatja. 
A gyermeket bíztatni, erősíteni, segíteni kell álmai megvalósulásában, tehetségének kibontakoztatásában, céljainak elérésében. Így válik egészséges énképű felnőtté, és ezáltal lesz képes beteljesíteni a feladatot, amelyre született. 
Ugyanakkor, akinek gyermekkorában sérül az önképe, nem alakul ki az önbizalma, annak a személynek felnőtt korában kell kialakítani azt a fajta önhitet, ami mindenkitől független. Fontos, hogy meglássa, felfedezze saját értékeit, és rájöjjön, hogy bármilyen dicsérettől mentesen bízzon, higgyen önmagában.  

Szeretettel: Orsi

Szemtől-szemben...

2019. 04. 11.

Mindannyiunknak szüksége van figyelemre. Amikor csak egymásra figyelünk, egymás szemébe nézünk, és meghallgatjuk a párunk, gyermekünk, szüleink, barátaink gondolatait, érzéseit. A figyelmet kizárólag úgy kaphatjuk meg, ha másoknak megadjuk azt. Az időnket, energiánkat, szeretetünket, a legnagyobb értékeinket osztjuk meg ilyenkor egymással. Ettől fontosabb dolgok nem léteznek, mint az együtt eltöltött idő, szeretetben, odafigyelésben, nyugalomban, békességben. Szemtől - szemben, lélektől - lélekig. 
Hallgassuk meg egymást minden nap, figyeljünk oda szeretteinkre, embertársainkra!

Szeretettel: Orsi

Hegek...

2019. 04. 03.

Hegek kívül, hegek belül. Életünk eseményeinek lenyomatai. Sokszor fájdalmak árán szerzett mély tapasztalataink, melyek ugyanúgy részünk, mint a mosoly, az örömteli pillanatok, a kedves emlékek. Mégis hajlamosak vagyunk a sebek vájta nyomokat nézegetni, s időnként önmarcangolóan feltépni őket. A múlt megannyi szenvedéssel teli pillanatát. A múltat, ami nem vezet sehová. A múltat, ami ismét élővé válik általunk, gondolataink, érzéseink által. Ezzel eltakarva a jelen pillanatot, melyben az új élmények születhetnének. Új élmények, melyek most kínálják magukat, hogy örömmel tekintsünk rájuk. Azok a pillanatok, melyekben a szép dolgokra emeljük tekintetünket, melyre megnyitjuk szívünk kapuját. A mostra, az egyetlen létező pillanatra, ami számít, amiben dobban a szív, élünk, létezünk, s szerethetünk. Most....és minden pillanatban.... 

Szeretettel: Orsi

A Lélek útján...

2019. 03. 28.

A spirituális úton járó emberek élete nem csupán napfény, és lebegés. Nem rózsaszín álom, ahogyan senki élete nem az. Az önismeret útján az ember elkezdi felfedezni, és megérteni a történéseket, életeseményeket. Sorban rájön a nagy összefüggésekre, mintázatokra, a világ működésére. Ez egy hosszadalmas, és nagyon sok munkát igénylő folyamat, amiben az adott feladat megértése után rendkívül fontos a megélés is. Azon dolgok megélése, amiket saját maga számára választott, hogy fejlődjön, és végül eljusson a boldog, megtisztult állapotba. Hiszen aki érti, hogy miért történnek a dolgok, már jó úton jár, ám az is lényeges, hogy érzelmileg képesek legyünk feldolgozni az aktuális eseményt. Amennyiben ez nem történik meg, összeütközés támad a lélek és az elme között.
Aki a lélek útját választja, nincsen könnyű helyzetben. Időközben meg kell 'harcolnia' önnön korlátozó gondolataival, aminek a felismerése sem egyszerű, viszont meg kell látni, hogy bizony magunk hozunk létre helyzeteket, nehézségeket önmagunk számára. Bizonyos történések ugyanakkor eleve elrendeltek, viszont nem mindegy, hogy milyen formában éljük meg őket. Senki nem hibáztatható a kialakult eredményért, s nem hibáztathatjuk önmagunkat sem, ha nem sikerül jól feldolgozni a traumákat. Mindennek elérkezik az ideje. A legjobb pillanat erre mindig a Most. Az a pillanat, amikor összeáll a kép, a felismerés, a szív hangja, a lélek sugallata, s a tökéletes egységben megérkezik a feloldozás. 

Szeretettel: Orsi

Vannak azok a pillanatok...

2019. 03. 22.

Vannak olyan pillanatok az életben, amikor egészen azt hiszed, csak álmodsz. Vannak olyan pillanatok, amikor várod, hogy felébredj, de metsző igazságként szorít a felismerés, hogy ez most történik. Veled. Veled, és azokkal, akiket szeretsz. Akikért az életedet adnád. Ezekben a pillanatokban elnehezül a szív, kissé megrendül a hit, de nem adhatod fel. Pedig nehéz. Életed legnehezebb csatáit vívod.Magadban. Egyedül. Ahol senki nem segíthet, ahová senki nem követhet. Egyedül maradsz a kétségekkel, a mardosó félelmekkel, a feszítő gondolatokkal. Egyedül a sötétség mélyén, az elme börtönében, ahová nem érkezhet el a fény.

Szeretettel: Orsi

Mintázatok, minták...

2019. 03. 20.


Sok esetben nem az a probléma, hogy rossz a családi, kulturális mintázat, sokkal inkább az, hogy nem hozzánk passzol, illetve nem mindegyik illik hozzánk. Mint egy ruházati boltban, ahol kiválasztjuk a darabokat. Nem mindenkinek lesz előnyös a keresztben csíkos, vagy a nagy pöttyös, de ugyanígy nem áll jól mindenkinek a kanárisárga, vagy a pipacspiros. Lesznek, akiknek kiválóak, ám másoknak teljesen más színek, és fazonok a megfelelőek.
Ugyanígy van ez a hozott viselkedési mintákkal, gondolkodási sémákkal. Adott embernek a programjához, amit ebben az életében el kell végeznie, meg kell élnie, tapasztalnia, nagyszerű lesz bizonyos fajta viselkedés, ám a másiknak már egy teljesen más típusú életvitelhez, más tulajdonságokat kell kifejlesztenie.
Amikor rájövünk, hogy nem passzol hozzánk az adott ruha, vagy minta, nos, ekkor jöhet a gardróbürítés. Vagyis a minket nem szolgáló mintázatok kiszelektálása. Ez nem egyszerű feladat, hiszen a hosszú évek alatt hozzánk nőttek, így nagyon a mélyére kell nézni, hogy mik is azok, amik valójában hasznosak számunkra, s mik azok a tulajdonságok, amik nem 'öltöztetnek' már bennünket.
Ehhez sokszor érdemes szakember segítségét is igénybe venni, de magunk is nekiállhatunk a szelektálásnak. Megvizsgálhatjuk a gyermekkori vágyainkat, azt, hogy mivel játszottunk, miket szerettünk csinálni. S szívünk mélyére nézve kiválogatni, hogy milyen tulajdonságaink vannak, illetve mit 'vettünk kölcsön', és sehogy nem érezzük magunkénak.
Sok esetben próbálnánk hasonlítani magunkat másokhoz, és nem működik jól az életünk. Természetesen nem is fog, hiszen más 'nadrágját' szeretnénk viselni. Érdemes tehát elgondolkodni, időt szánni rá, akár leírni a tulajdonságainkat, a készségeket, hogy mik jellemzőek ránk, mit szeretnénk igazán a szívünk mélyén megélni, elérni. Ez elsődlegesen nem a pénz, a vagyon lesz, hanem valami igazán legbelső késztetés. Általában több dolog, több életterület az, amit szeretnénk jól megvalósítani. De hogyan? A válasz bennünk van. Mindig megtaláljuk magunkban. Ha mégsem, akkor a rengeteg önismereti, és önfejlesztő módszer segítségével megtalálhatjuk az önmagunkhoz vezető utakat, választ kaphatunk kérdéseinkre, s megvalósíthatjuk a célokat. Hiszen mindannyian egyediek vagyunk, s mélyebb értelme van a Lézetésünknek, mint az kívülről látható. Az illúzión, a minták másolásán túl, a lelkünkben él az igaz hang, mely lágyan szól hozzánk, és elvezet a saját mintázatunkhoz.


Szeretettel: Orsi 

"Szeretni Tehozzád szegődtem..."

2019. 03. 12.

Amikor megpillantjuk egymást, már tudjuk, hogy sorsunk valahol, valamikor eldőlt. Érezzük a lelkünkben, hogy erre a pillanatra vártunk. Valami megmozdul bennünk, pezsegnek az energiák, összeérnek, s együtt keringőznek szívünk dallamai.
Szerelem. Milyen sok érzés van ebben az egyetlen szóban, és egyetlen pillanatában. Első látásra a Mindenség rezeg meg benne, bennünk. Elszáll minden szó és gondolat, az elme némán megadja magát. Minden csodás, repked, táncol, és a világ megfordul a sarkaiban. Csupán egyetlen pillanat szükséges hozzá.
Majd jönnek sorra a napok, a hónapok, évek, és valami megváltozik. A napi rutin, a megszokások, a munkahelyi zűrzavar, a hitel, a kocsi, a lakás....és lassan, szinte észrevétlenül megritkulnak a boldog pillanatok. Egy idő után már csupán régen látott vendégként térnek vissza. Az elme sikert aratott.
Vagy mégsem? A két ember csak áll, és néz, és a lelkek pislognak most némán. A kérdés marad csupán. Együtt, vagy külön? Sok esetben az utak elválnak, s kezdődik előlről az egész. Amennyiben ismét találkozik két lélek az elme csendjében.
Ám vannak lelkek, akik örökre egymást választották. Bár vihar tépte szívük minden idegszálát, szerelmük dallama keserűen sírdogál, porrá omlott minden érzés, ám valahol, a romok alatt egy apró szikra, egy homokszem, egy csöppnyi lélekfény pislákol még. Emlékeznek. Emlékeznek az ígéretre, amit egymásnak tettek, s ebben a csendben, ebben a megértő pillanatban elkezd épülni egy új vár, mely erősebb, ragyogóbb, mint valaha. S az Ego haldoklik. Utolsó leheletével még küzd, kapaszkodik, de helyét ismét a csodás lélekdallam veszi át, amely annak idején mindkettejükben egyszerre szólalt meg. S ez erőt ad. A szívek kapuja újra kitárul, és mélyen megindul a szeretetfolyam, mely eltörli a vakságot, és átragyog mindent. 
Hiszen végső soron mindannyiunk vágya a boldogság, ami bennünk létezik mindig, minden pillanatban, csupán az elme az, ami a lelket börtönbe zárja, s azt a látszatot kelti, hogy eltűnt a közös cél, az Egység, a szeretet. Ám ha mindezt felismerjük, mindent átírhatunk. Hittel, kitartással, bizalommal, türelemmel, szeretettel...
...mert "Szeretni Tehozzád szegődtem!"

Szeretettel: Orsi

Elindulunk...

2019. 03. 06.

A szenvedések indítanak el az Úton. Azon az úton, amely nekünk rendeltetett. Egy ideig vonszol magával, cibál, gyötör. Megáll, hogy megnézze, megtanultuk-e a leckét, majd tovább hajszol az ismeretlenbe. Az út ködös, sötét, félelmekkel kirakott kövei szúrnak, felhasítják a talpat. Véresre karcolják az egyébként is fájó sebeket az útszéli indák, gazok. S csak mész tovább. Néha kúszol, és megállnál időnként levegőért kapkodva, segítségért kiáltva. Majd felkel a nap. Melengető sugaraival megsimogatja elhaló lelked. Az utolsó pillanatban érkezik a fény. Csillogó mosolyával reményt ad, hogy élj! Hogy élni érdemes! Hogy mégis akad öröm, csak nem vetted észre a homályos, szenvedéssel, könnyekkel teli tekintetedben a feléd nyúló kart. A szeretettel teljes ölelést. S hálát adsz a sebekért, a fájdalmakért, a kínokért, mit cipeltél, de már nem teszed. Megtanultad a leckét. A szeretet a legerősebb gyógyszer, az Élet, a Minden. Nem létezik nagyobb Erő, mint a feltétel nélküli, tiszta szeretet, mely hagyja, hogy egy ideig cibáld magad. Hagyja, hogy saját magad tanuld meg a leckét. Mint egy bölcs Édesanya, aki engedi, hogy gyermeke saját bőrén tapasztalja az esés fájdalmát, hiszen így épül be a tudás. Míg elérkezik a pillanat, amikor nem kell már annyi könny, annyi kínszenvedés. S életében újjászületik az ember. Hittel, alázattal, szeretettel. 

Orsi

Választás... 

2019. 02. 25. 


Nap, mint nap választások sorozatával kell együtt élnünk. Döntésekkel, amik formálnak bennünket, s a következő pillanatainkat. Ha úgy tetszik, a jövőnket. Nem mindegy, hogy mit választok ebben a pillanatban, hiszen ettől függ majd a következő lépés. Mire tekintek? Mit látok meg? Mit veszek észre a világból? Mire helyezem a hangsúlyt? Nem kell vakon, vagy csukott szemmel járni, sem elfordítani a fejünket azoktól az eseményektől, amik rossz hatást keltenek bennünk, amik megzavarják a gondolatainkat, hiszen ezek is az élet részei. Szükséges a két pólus, a két véglet, hogy végül tisztán lássunk, és válasszunk. Választani tudjunk, hogy mi mit tartunk inkább szemünk előtt. A haragot, gyűlöletet, forrongást, dühöngést? Keserűséget, szomorúságot, bánatot? Ezeket is nyilván meg kell bizonyos mértékben tapasztalni, és megfigyelni, de ezután rá kell jönnünk, hogy ezek a dolgok nem visznek előre. Csupa rossz történést szülnek. Egyiket a másik után. Ha arra áll rá a szemünk, hogy ezeket nézzük, ezzel foglalkozunk napi szinten, akkor abból mi születhet bennünk? 
Azonban, ha a választásunk a gyermekeink mosolyára esik, a kedvesünk csillogó szemeire, a szüleink csodás arcára, ha meglátjuk a természet szépségeit, hálát adunk mindenért, amit kaptunk, s napról-napra egyre inkább ezek a dolgok, gondolatok töltik ki a pillanatokat, akkor természetesen az életünk is ebben az irányban halad. Nyilván, látóterünk peremén továbbra is észleljük az ellenkező oldalt is. Nem tűnik el. Létezik. Sőt várakozik is csendben, hogy ugyan odanézünk-e egy pillanatra, majd többre, de ha megálljt tudunk parancsolni az éhes elmének, akkor úrrá lettünk rajta. Elfogadjuk, hogy egymás mellett elférnek a dolgok. 
A választás viszont a miénk. A döntés, hogy ebben a momentumban mi válik fontossá, s onnantól kezdve az a ház épül. A fény, a békesség, nyugalom, a szeretet világa. A mi igazi Otthonunk.


Szeretettel kívánok tartalmas, mosolyokban, örömteli pillanatokban bővelkedő hetet! 
Orsi

Simogatás...

2019. 02. 16.

Önkéntelenül simogatjuk meg gyermekünket, szeretteinket, s legtöbbször nem is tudatosul bennünk, hogy ez a szeretetteljes mozdulat mennyire hasznos, és fontos mindannyiunk számára. Az energetikai gyógyítás egyik alap technikája a test energiamezejének átsimítása. Ezzel letisztítjuk a ránk rakódott feszültségeket. Tehát amikor tetőtől-talpig többször megsimogatjuk egymást, nagy adag alacsony rezgésű energiát vagyunk képesek úgymond 'lehúzni' magunkról, és egymásról is. Mindez a bőséges szeretet érzésével töltve a leghatásosabb.
Mennyivel felszabadultabbnak érezzük magunkat egy szeretetteljes simogatás után! Érdemes tehát ezt a bennünk élő tudást tudatosan alkalmazni akár naponta, de mindenképpen rövid időközönként az egészségünk, és jólét érzésünk érdekében.

Szeretettel: Orsi


Nem jön könnyen...

2019. 02. 11. 

Nem, nem jön könnyen. Nem változik meg minden egy csapásra. Nem fog minden ragyogni, nem lesz minden fényes az életünkben azonnal. Amikor ráébredünk arra, hogy életünk túlmutat a napi rutinon, s lelkünkre több figyelmet szükséges fordítanunk, elkezdünk a szép, és jó dolgokra koncentrálni, az még csak az út eleje. 
Olyan ez, mint egy termőföld, melytől gazdag termést várunk. A gondolattól, hogy majdan bőségesen aratunk, nem lesz hirtelen nagy tábla aranyló búzánk. Ahhoz idő, és befektetett munka kell. Előkészítés, ültetés, eső, napsütés, jó idő, gondozás, és idő. Kell az idő, a türelem, a hit, hogy végül gyönyörű, és kiadós lesz a termés. 
Ugyanígy van ez a gondolkodással, a spirituális úttal. Nagyon sok belső munka, magunkba fektetett energia, önismeret, alázat, hit, türelem, és idő kell az eredményhez, hogy végül elmondhassuk, megérte. Megérte, mert nyitott a szívünk, megérte, mert szárnyal a lelkünk, megérte, mert az emberek haladnak, s hitük lesz önmagukban. Megérte, mert látjuk ezt a csodát. S ekkor még mindig nincs vége, mert hosszú még az út. Újabb és újabb magokat kell elvetnünk. Eközben lesznek nehézségek. Verejtékes napok. Ám egyre nagyobb a rutin az új úton.
Tegyük tehát a jót minden nap magunkért, és másokért, hiszen csupán így haladhatunk. Szeretettel, hálával. Így utunk végén elmondhatjuk, hogy Éltünk, tettünk, igazán Léteztünk. 

Orsi

Párkapcsolat, kapcsolatok, szerelem, szeretet...

2019. 01. 31.

Minden párkapcsolatban az Isteni szeretetet, nyugalmat, békét, boldogságot szeretnénk megvalósítani. Ez természetesen csupán akkor jöhet létre, amennyiben arra is rájövünk, hogy mindenekelőtt önmagunkban szükséges eljutni ebbe az állapotba. Minden, látszólag ellenünk irányuló fájdalmas megtapasztalás ebbe az irányba terel bennünket, hogy befelé fordulva megtaláljuk a belső fényt. Az általunk választott társ az egyik legnagyobb tanítónk ezen az úton, hiszen naponta velünk van, s együtt gyakoroljuk a szeretetet, vagy esetlegesen ennek hiányát mindaddig, amíg meg nem érkezik a felismerés arra, hogy mi a helyes irány a párkapcsolatban, és általában a párkapcsolatokban. Ez a legtöbb esetben hosszas utazás, sok idő, hosszas tapasztalás, mire a lélek képes kiteljesedni, s válik meghatározó minőséggé a napjainkban egyre inkább a szeretet. 

Amennyiben tehát 'problémás' a párkapcsolat - márpedig az emberek nagy részénél vannak különböző szintű problémák-, érdemes önmagunkra figyelni, mélyen, lelkünk, szívünk legmélyére, hiszen a válaszok ott születnek arra vonatkozólag, hogy mire is vágyunk igazán. Megélni a szeretetet, a boldogságot, örömöt? Amennyiben nincs jelen az életünkben, elkezdhetjük önmagunkban megvalósítani, s nem kívülről jövő impulzusként várni. Az önismereti út számos felismerést hoz, amelyben valóban előjönnek azok a dolgaink, amik megtisztulásra várnak, hogy elérjük önmagunk szeretetét. Minden innen indul. Az önbecsülésből, önértékelésből, hogy tudjuk, mire születtünk, mi az életfeladatunk, s ennek megfelelően haladunk tovább. Ezen az ösvényen először számtalan próba érkezik, majd egyre inkább elsimul a táj. Természetesen emlékeztetések érkeznek, mint vizsgák, hogy valóban meg tudjuk-e valósítani nap, mint nap a békességet. Az is nyilvánvaló, hogy a fejlődésünk során újabb, és újabb próbatételek érkeznek, ám ezeket egyre nagyobb nyugalommal leszünk képesek elfogadni, és kezelni. Továbbá az is természetes velejárója a folyamatnak, hogy a kapcsolataink megtisztulnak, egyre szeretettel teljesebbé válnak. Mind a párunk, gyermekünk, szüleink, barátaink, és egyéb ismerőseink tekintetében. Elfogadjuk az embereket, a Létezés csodáját, Isteni fényünket, és segítünk megtalálni másoknak is a Fényt, önmagukat, a nyugalmat, békességet, szeretet, s a hála felemelő érzését.


Hálásan köszönöm megtisztelő figyelmeteket! 
Szeretettel: Orsi ❤️

Korlátok...

2019. 01. 19.

Fizikai, szellemet fogva tartó, akadályoztató megélések, történések. Mindannyiunknak életünk részei, akár tudatában vagyunk ennek, akár sem. Életfeladatunk, sorsunk szerint különböző életterületeken, életeseményekben éljük meg őket. Mindenki a saját fejlettségi szintjén, az előzmények tekintetében, s a választott feladat nehézségi szintjének megfelelően.
Így tehát könnyen kerülhetünk az áldozat szerepébe, akit fogva tart egy férj, feleség, esetleg gyermekkorában éli meg az akadályoztatást, vagy a saját gyermeket éli meg korlátozó tényezőnek. Van, aki fizikai betegség szintjén teljesíti feladatát, mint mozgáskorlátozott, vagy maga a lakókörnyezetet, a helyet, ahol él, érzi tudatalatt, vagy akár tudatosan is börtönnek. Ugyanez a helyzet a korlátozó munkahellyel, ahol, mint rabszolgák dolgoznak emberek, s akad, aki magát a börtönt 'választotta' fogvatartásának színhelyéül, s így a fejlődésének meghatározó elemeként. S vannak, akiket elméjük tart fogva...
Bármelyik területet is nézzük, mindegyik gyökere egy, így megannyi kivetülése van a behatárolódásnak. Fontos azonban megérkezni arra a pontra, amikor felismerjük ezeket a helyzeteket, belső motivációkat, s azt is, hogy mindezeknek célja, értelme van, így meg kell élnünk őket egy bizonyos pontig, majd a ráébredés, megértés után fokozatosan kioldani az ebben lévő feszültséget, s megvalósítani a szabadságot a szellem szintjén.
Ehhez természetesen nagyon sok belső munka szükséges, ám amikor a felismerés megtörtént, már azzal is nagyot haladtunk. Onnan pedig további tudatos munkával, valamint élethelyzeteink megváltoztatásával lehet haladni a végső megvalósulás felé.

Szeretettel kívánok felszabadító felismeréseket, megértéseket, és lélekemelő pillanatokat!

Orsi

Láthatatlan szálak...

2019. 01. 15.


...nap, mint nap mozgatnak bennünket, akár meglátjuk őket, akár nem. Átfonják életünket a múltban megélt traumák fonalai, s akadályoznak bennünket a jelenben, a jelen életünk egészséges megélésében. Egészen addig, amíg a felismerés meg nem születik, a megértés nem kerül tudatos szintre. Van, akinél 'betegség', akad, akinél kapcsolati problémák (pár, gyermek, szülő, barát, szomszéd, rokon) formájában, ismét van, akinél munkahelyi ismétlődő, nehéz helyzetek felbukkanásával jönnek a leckék. Leggyakrabban valamilyen testi tünet, illetve kapcsolatainkban lévő probléma szólít meg bennünket, hogy változtatásra lenne szükség. Megannyi üzenet érkezik hozzánk, különböző életterületeken. A felismerésekből származó apró puzzle darabkák amint a helyükre kerülnek, megindul a gyógyulás folyamata.

Mindannyiunknak tehát különböző élethelyzeteken keresztül érkeznek a tanítások, megoldandó feladatok, s ha tudatosak vagyunk ezekre, a kezünkbe vehetjük az irányítást. Nyilván a saját sorsunknak megfelelően lehet ezután is kormányozni életünk kis hajóját, hiszen aki csónakot kapott, azzal ringatózik, aki yahtot kapott, azzal halad, aki pedig tengeralattjárót, nos, Ő azzal fog eljutni a következő szárazföldig. Van, aki éppen egy szigeten vesztegel, illetve van, aki időközben hajótörést szenvedett, és várja az életmentő segítséget, és akad, aki a hínárba gabalyodva fulladozik.

Időközben lehetséges a szintlépés is, ám ehhez valóban nagyon tudatos belső munkára van szükség. A cél azonban egy. A 'játékot' a felismerésig játszani, majd feloldódni.

Szeretettel kívánok erőt, kitartást, és eredményes felismeréseket!

Orsi

Gyermeki hittel

2019. 01. 13. 


Légy olyan, mint a kisgyermek, aki éppen megtapasztalni készül önmagát, a benne rejlő tudást, képességeket, vagy, ha úgy tetszik, a világot. Amikor járni kezdtünk, nem tudtuk, hogy képesek vagyunk-e rá, de belül dolgozott valami, hogy megtegyük. Ugyanígy volt ez a beszéddel, és a többi képességgel, készséggel.

Láttuk, hogy a többi ember is jár, beszél, s fel sem merült bennünk a kérdés, hogy ezt meg tudjuk-e tenni. Tehát tettünk egy próbát, majd még egyet, ötöt, tízet, százat, amennyire éppen szükségünk volt ahhoz, hogy a saját utunk szerint tapasztaljunk, s láss csodát, járni kezdtünk. Ugyanígy tanultunk meg egyedül enni, biciklizni, úszni, korcsolyázni, rajzolni, és minden, az életünkhöz, sorsunkhoz szükséges tudást így sajátítottunk el.

Aztán lassan, az évek során alábbhagyott ez a képesség. Teszünk próbákat, de hamar elvetjük a lehetőséget, ha nem sikerült. Pedig annak idején mindent beleadtunk. Lehetséges, hogy ma már meg sem próbálunk dolgokat, amik pedig régen bennünk munkálkodnak, és szeretnének megmutatkozni. S ezzel egy sor új lehetőségtől is megfosztjuk magunkat, hiszen minden új történés az előző cselekedet eredménye lenne, egymásra épülve tudnának megvalósulni a szakaszok. A lehetőségek egyre beszűkülnek, míg végül semmi nem marad. Miért is nem kezdjük tehát megvalósítani sorra azokat a dolgokat, amik időnként felmerülnek bennünk?

Egy ilyen kérdésnél bőséggel jönnek az akadályoztató gondolatok a fejünkben, hogy miért nem, de ne higyjünk nekik, hiszen kizárólag arra hivatottak, hogy lerombolják a lehetőségeket. A cselekvés a lényeg, a kezdet, az út, a tett, a tapasztalás. Ezért születtünk. Tapasztalni, és megélni önmagunkat, majd végül kiteljesíteni ezt a csodás fényt, ami mindannyiunkban él, s kiárasztani magunkból.

Éljünk tehát a bennünk élő lehetőségekkel, ne zárjuk el az utakat, míg végül nem marad választási lehetőség. Ezen tapasztalatok adják az élet csodáját, bőségét, gazdagságát. Nincs más, csak az adott pillanat!

Szeretettel kívánok tartalmas életet, és lélekemelő pillanatokat!

Orsi

A szeretet hiánya - A lélek korlátja

2019. 01. 04.


A legtöbb kihívást jelentő kapcsolatból tanulhatjuk a legtöbbet. A szertettel teljes embert a legkönnyebb szeretni, ám aki ebben hiányt szenvedett, annak nagyon komoly munka átalakítani a szemléletmódját. Ezt pedig egy másik ember kitartó szeretete tudja csupán megváltoztatni, s felemelni. 

Néha elfáradunk ebben a 'munkában'. Néha azt gondoljuk, hogy nem megy tovább, de legbelül érezzük a feladat erejét, a hívását, hogy nem adhatjuk fel. S ekkor újult erővel ismét nekilátunk szívünk minden cseppjét átadni, lelkünk minden rezdülését kiáramoltatni, mely minket is erősebbé tesz. Hittel, szeretettel. A kapcsolat pedig változik. A hiány oldódik, az illúzió megszűnik, a lélek felszabadul. 

Szeretettel kívánok további lélekemelő pillanatokat!

Orsi



Vágyak, szenvedélyek

2018. 11. 20.

Milyen vágyak élnek benned? Mik azok a dolgok, amiket nem éltél még meg? Elgondolkodtál már ezeken? Gyermekkorunkban, amikor nyílik körülöttünk a világ, millió dolog érdekel bennünket, s ezeket szeretnénk megtapasztalni, felfedezni, megélni. Korlátozó társadalmunkban azonban erre nem mindig mutatkozik lehetőség. Sokszor van, hogy nem tudjuk kibontakoztatni önmagunkat emiatt, hiszen figyelmünket nem a lélek programjára, megélésére terelik. Legtöbb esetben már a szüleink és a nagyszüleink sem élhették meg, amit szerettek volna, így ezen a vonalon is tovább adódnak a bilincsek. Programozott világban élünk.

Mi történik mégis, amennyiben nem éljük meg a bennünk élő lehetőségeket, a sorsukat, ha úgy tetszik? Amennyiben ezek a vágyak befojtódnak, egy folyton forrongó, és kitörni vágyó vulkánon üldögélünk, s megannyi módon igyekszik a lelkünk a tudomásunkra hozni, hogy bizony ki kellene nyitni az ajtót, s szárnyakat adni a vágyainknak. Legtöbb esetben 'betegségek', 'problémák' formájában érkeznek hozzánk az üzenetek, amiket kikódolva megérthetjük, mit kell tennünk a boldogságunk érdekében.

Érdemes tehát elgondolkodni azon, hogy gyermekkorban mivel szerettünk foglalatoskodni, s foglalkozunk-e ma ezekkel a dolgokkal a felnőtt életünkben. Abban az irányban tanultunk-e, amit szerettünk volna? Megvizsgálhatjuk, hogy a családunkban mindenki azt csinálja-e, amit szeret.

Rendkívül fontos ezen az úton a megfigyelés, az információk begyűjtése, hiszen ebből tudunk kiindulni, s ebből tudjuk leszűrni, hogy milyen mintákat követünk, amik nem is a mieink. Nem szabad azonban bárminemű haraggal mérgezni önmagunkat, amennyiben felfedezzük, hogy nem azt tesszük, amit szívünk mélyéről választanánk, hiszen ezért senki nem hibáztatható. Fontos tehát a felismerés, megértés, és a megbocsátás, majd a dolgok újraértékelése, s önmagunk felfedezése, megélése.

A lényeg, hogy meg kell élnünk a bennünk lévő lehetőségeket, adottságokat, a ránk írt feladatokat.

Mindannyiuknak megvan a saját programunk, különlegességünk, egyedi életfeladatunk.

A belsőnkre, belső hangunkra hallgatva, illetve a megfigyelésekre alapozva pedig felfedezhetőek ezek a sajátos dolgok, s átprogramozható életünk nagy része. Természetesen ez hosszas munkát igényel, mint ahogyan belénk íródott évtizedeken keresztül, ám megéri. Annál is inkább, hiszen nem csupán maguknak segítünk ezzel, de gyermekeink jövőjét s támogatjuk.

Szeretettel kívánok sikeres felismeréseket és könnyű lélek emelkedést!

Orsi

Te a megoldáson dolgozol?

Újratervezés!

2018. 10. 28.


Akadály, probléma, betegség, trauma.....

Mi jut eszedbe először, amikor ezekkel találkozol? Megijedsz? Kétségbeesel? Megrémülsz? Esetleg megállsz, és átgondolod? Akár egymás után lehet mindkettő is, ha az első ijedség után képesek vagyunk megállni, és csendben ráébredni arra, hogy mit üzen számunkra az adott élethelyzet, és mi lehet a megoldása.

A lényeg, hogy mindig legyen meg a hit és a bizalom, hogy a válasz megérkezik. Meg kell lennie a tudatban, hogy biztosan megvan az adott helyzetre a legjobb és legmegfelelőbb megoldás.

Amennyiben azt gondoljuk, hogy mi van, ha nem sikerül? Jajj, hát nekem sose jön össze semmi. Ó, én olyan szerencsétlen vagyok. Nálunk, a családban mindenkinek ilyen betegsége volt. Már a nagyapám is ebbe halt bele! Nekünk semmi sem sikerül! Engem mindenki csak átver! Nekem senki nem segít! A Manci néni is megmondta, hogy a sok jó után csak rossz jöhet! A baj csőstől jön! Ismerősek ezek a kijelentések? Kiapadhatatlanul lehetne folyatni a sort.

Ilyen, és ehhez hasonló programokat hurcolunk magunkkal generációról - generációra, de ez nem a Te programod! Ezek azok az elavult programokat, amik megakadályozzák, hogy a saját életedet éld. Át kell írni őket!

- Ugyan! 40, 50, 60 évesen már nem lehet változtatni! Meg különben is minek? Jól van ez már így!

Valóban? Én azt gondolom, hogy lehet, és szükséges is változtatni, fejlődni. Csupán energia befektetés kérdése. Tehát dolgozni kell rajta. Meditációkban, relaxált állapotban, megfordítva az avítt programokat, kifejezéseket ugyanúgy, mint egy számítógépes rendszerben. A 'vírusok' kijavíthatóak. Kizárólag idő kérdése.

A gondolatok átformálásával valóban sokat javíthatunk az egészségi állapotunkon, az életünk minőségén, a dolgokhoz, eseményekhez, 'problémákhoz', emberekhez való hozzáállásunkon. Értelmezőek, elemzőek, elfogadóak, megértőek leszünk. Nyitottak a megoldásokra, a megoldási lehetőségek befogadására.

Így tudunk változást vinni az életünkbe, s ezzel járulunk hozzá a továbbiakban a környezetünk gondolkodásmódjának változásához, mint követendő példa. Amint ezeket elkezdjük, mindig érkeznek hozzájuk az újabb lehetőségek, csupán nyitott szemmel kell járnunk. Megérkeznek a válaszok, a receptek.

Én a megoldáson dolgozom. Ez nem mindig egyszerű, sőt! A több évtizedes rögzüléseket valóban sok munkával lehet kimozdítani és átalakítani, de lehetséges. Nagyon sok ilyen programunk van. Arra biztatlak benneteket is, hogy figyeljétek meg, s csípjétek nyakon az ilyen öreg modelleket, majd alakítsátok át azzal ellentétes kijelentéssé, s naponta gyakoroljátok a pozitív programot. Be fog épülni, s az új program válik valósággá. Emlékeztek? Kizárólag idő kérdése. Pontosan ugyanúgy, ahogy beépültek, lehet kiiktatni őket. Nagyon fontos továbbá, hogy ne hibáztassunk senkit, amiért nem megfelelő program került belénk, hiszen ez is a megtapasztalás, a tanulás része. A felismerés a kulcs! Az elfogadás, és a cselekedet.

Bízom benne, hogy egyre többen választjuk a megoldást, az átírást, hogy ne a félelmek és ijedségek uralják az életünket, hanem a lehetőségeket lássuk magunk előtt.

Szeretettel kívánok sikeres újraprogramozást!

Érezzétek jól magatokat!

Puszi: Orsi

Érzékenység

2018. 10. 27.

Mélyen megérintenek a helyzetek, történések? Sok betegség jelentkezik az életedben, esetleg egy komolyabb kíséri végig az életedet? Azok az emberek közé tartozol, akik erre az életükre azt a feladatot hozták, hogy túllépnek a világ felszínes szemlélésén, a mindennapi általános felfogáson, s valami tartalmasabb, egészen más megközelítésből fogják szemlélni a dolgokat? Igen. Azt gondolom, egyre többen vagyunk, akik ezen életünkre bevállaltuk ezt a feladatot, hogy nem csupán a szemünket használjuk a látáshoz, a felfedezésekhez, a megértésekhez, hanem valami egészen mást. A lelkünk szemén keresztül is képesek vagyunk látni, ám ezt elfelejtettük. A fizikai megjelenésekre koncentrálódik a megfigyelésünk, s nem nézünk a dolgok mélyére, a mögöttes mondanivalóra. Viszont mindenki életében elérkezik az idő, amikor ki kell nyitni egy kaput, s beengedni a fényt, a világosságot a homályos, sötét területekre is, ahol azon dolgok várakoznak, amivel szembesülnünk kell. S hogy mik ezek? Mindannyiunknak más - más múltbéli eseménnyel, és jövőre vonatkozó feladattal kell szembenézni, a cél azonban közös. Megtalálni önmagunkat, az értéket, a teljességet.

Ezen az úton számos megpróbáltatás vár bennünket. Önmagunkban kell rendet tenni, ami komoly munkát igényel. Ez a fajta eltérő nézőpont gyökeres ellentétben áll az általánosan elfogadott, évezredes mintákkal. Sok esetben magányos farkasként bolyongunk az éjszakában, ám a látásunk egyre tisztább, élesebb, s ezzel újabb megismerések, feladatok érkeznek. Visszaút nincs! Miért érdemes mégis erre az ismeretlen útra elindulni? Azért, mert egyre nagyobb tapasztalatot szerezhetünk, egyre összetettebben látjuk a mintázatokat, ok-okozati összefüggéseket.

Elindulni mindenképp érdemes, ugyanis az út mindenképpen erre vezet, s szabadon dönthetünk, hogy egy-egy elágazásnál elindulunk-e vagy sem. Egy ideig. Bizonyos idő eltelte után sokaknak nem adatik túl sok választási lehetőség. Szenvedés, vagy intenzív belső munka. Nem is kérdés, hogy melyiket válasszuk!

Amennyiben tehát érzékenységet választottál erre az életedre, arra bíztatlak, éld meg, ahelyett, hogy ő uralkodik rajtad. Ismerd meg önmagad, a célod, a feladatod, a rendelkezésre álló módszerek egyikével, majd másikával. Írj, zenélj, fess, rajzolj, táncolj, engedd kiáradni a lelked, hiszen csupán erre vár, hogy végre az Ego helyett, illetve mellett Ő is érvényesülhessen a szépségeivel, finomságával, s felszabadulhasson a terhek alól. Nézz szembe a sötét részekkel is, a múlt árnyaival, s engedd őket szabadon, ne korlátozzanak a feladatod teljesítésében.

Fogadd el, és szeresd magad, s tudd, az érzékenységed ajándék, ami felszabadít.

Szeretettel:

Orsi

Változás? Igen!

2018. 09. 29.


Szeretem a változást! ❤

Nem volt ez mindig így! Sőt! Szó szerint bele tudtam betegedni. Pedig minden így működik körülöttünk. Nézzük csupán a természetet. Folyamatos mozgásban, vagyis változásban, megújulásban van. Idővel rájöttem, hogy ez a változás mennyire fontos és hasznos, az emberek nagy része mégsem szereti. Amint változtatsz valamin, csodás, új dolgok jönnek az életedbe. Jutalmak. Nyilván, ezek feladatokat is hoznak, amik nem mindig könnyűek, de valahogyan mindig képesek vagyunk megoldani, hiszen így lettünk megalkotva. A JóIsten a saját képére, vagyis saját 'energiájának mintájára' teremtett bennünket, ami a végtelen szeretettel teljes teremtő erő. Ezzel nagy átalakulásokat tudunk beindítani. A lehetőség benned van.

Te szereted a változásokat? 

Érezd jól magad! :)

Szeretettel: Orsi 

Elfogadod?

2018. 09. 26.


A Kincs benned van, Te magad vagy az Érték, a Csoda, ám fel kell fedezned, meg kell találnod, el kell fogadnod. Azért születtél, hogy meglásd a szépet, a jót a világban, az értékes pillanatokat, hogy megtaláld Önmagad tiszta fényét, a lelket, akit nem ural az Ego.

Ez a folyamat lehet, hogy hosszadalmas, de minden nap egy új lehetőség ennek felfedezésére, megtalálására, a megújulásra, az emlékezésre és az emlékeztetésre.

Fogadd el Önmagad, fogadd el az értékeidet, a kedvességet, a szépséget, a szeretetet, ami benned és minden élőben él, és áraszd ki magadból. Sok feladat érkezik mindeközben, s amikor olyan emberekkel találkozol, akik nem élnek ezekkel a kincsekkel, akkor is maradj Önmagad. Ne add fel! Csupán érezz, élj, és segíts másoknak is meglátni mindezt! Segíts, hogy megleljék magukban a Kincset!

Elfogadod a benned élő Értéket?

Szeretettel: Orsi

A bőség...

2018. 09. 26.


Jelen van a bőség az életedben?

Mire gondolsz most? Pénzre, vagyonra, anyagi javakra, tárgyakra? Szinte mindenkinek ez ugrik be először, de valójában ez jelenti a bőséget?

A bőség nem korlátozódik kizárólag anyagiakra. A bőség bennünk van, s ha megengedjük magunknak, megjelenik az életünkben. Amint megjelenik a gondolatainkban, rögzül a tudatunkban, elkezd gyarapodni, s nem feltétlenül pénzben kell gondolkodni, hiszen a pénz jön és megy, áramlik, egyszer a miénk, máskor pedig nem. Az igazi bőség az, amikor olyan dolgokon vagyunk képesek megtapasztalni, amikre általában kevesebb figyelmet fordítanak az emberek manapság. Vannak barátaid? Mély, igazi szereteten alapuló kapcsolataid? Van időd rájuk? Sok szépséget látsz meg az életben? Vannak érzelmeid? Tudsz sírni és nevetni? Meg tudod osztani ezeket másokkal? Tudom, hogy igen, hogy képes vagy rá, bár sokszor azt figyeled, mit mondanak a többiek. Vajon hogyan reagálnak, ha megmutatod, milyen jó szíved van? Nos, ki így, ki úgy, de a lényeg, hogy Te tudd, ez a fontos az életedben. Így gyarapodsz, és ezt nem veszi el senki tőled, sőt! Szívesen adod, hiszen ebből végtelen mennyiség áll rendelkezésedre. Csupán arra vár, hogy észrevedd, éld és add! Korlátlanul, feltétel nélkül, mindenkinek. Igen, ez lehet, hogy eleinte nehéz, de ne add fel! Egyre több lesz mindenből. Napról-napra egyre inkább gyarapodik, hogy még többet élj meg, és adhass.

A Te életedben jelen van a bőség?

Szeretettel: Orsi

Szőnyeg mese

2018. 09. 11.

- Pedig amíg meg nem oldod, addig ott lesz a szőnyeg alatt...és puklisodik. Felesel benne, ha arra jársz, de még mindig csak nézegeted, és nem teszel semmit. Eleinte nem. Jól van az úgy, még nem annyira vészes. Különben is, csak egy kis domb. Már megszoktad. Egészen megszeretted, s kicsit eteted is, hadd növekedjen. Egy kis házi barát, egy házi állatka, akit lehet dédelgetni, foglalkozni vele. Jó ez így!

...csakhogy lassan már nem kap levegőt...és büdösödik. Penészedni, rohadni kezd. S ekkor megijedsz. Megpróbálod eltüntetni, de a bűz nagyon erős. Mindenhová beette magát. Már nem elég a nagytakarítás sem. Nem használ semmi. A szőnyeg véglegesen és elkerülhetetlenül kidobásra érett. A szag még terjeng egy ideig, ám idővel kicserélődik a levegő, s az új szőnyeg alatt már nem őrizgetsz újabb kis kedvencet. 
- Megtanultad a leckét! Megtanultad a leckét?

Érezd jól magad! :)

Szeretettel: Orsi 

Fókusz

2018. 09. 07.


Te mire fókuszálsz? 
Nagyon lényeges, hogy mire helyezzük a hangsúlyt, hiszen az van jelen az életünkben, amire tekintünk. 
Mire vágyunk igazán? 
Egyensúlyra? 
Ebben az esetben EGY dolgon kell, hogy legyen a fókusz. De mi ez az Egy? Nos, a lélek, a belső hang, a szívünk szava, a megérzésünk. Nevezzük bárhogyan, ez mind ugyanúgy az Egy hangja, ami hozzánk szól, amikor a belső érzékelésünkre figyelünk, s nem torzítja el ezt a külvilágból érkező milliónyi, figyelmet elterelő kép, zörej. Hiszen amíg ezekre figyelünk, nem lehetünk ÖnMagunk. A Mag, ami bennünk szeretne kihajtani, fejlődni, virágozni. Amint átvisszük a fókuszt külsőről a belsőnkre, értelmüket veszítik az addigi világ hamis rezgései, illúziói. Természetesen szükség van az összehasonlítás miatt ezekre a megtapasztalásokra is. Ugyanakkor, innentől már nem hatnak ránk. 
Tehát koncentráljunk a szívünk közepére, a lelkünk legmélyére, s így juthatunk el oda, ahová egyébként is mindannyian tartunk, csupán egy-egy kis kitérő erejéig elkanyarodunk az úton. Így jutunk el az Emberhez, akit Lelkének szava vezérel, s egy olyan világot teremt, amelyben a megértés, az elfogadás, a szeretet van jelen. Te mire fókuszálsz?

Szeretettel: Orsi

Árnyak...

2018. 08. 26.

Félelmek, betegségek, aggodalmak...a sötét oldal árnyai?
Elfutunk előlük, vagy szembenézünk velük?
Megtagadjuk őket, vagy befogadjuk?
Bármiképpen teszünk, velünk vannak. Figyelnek, megmutatják magukat. Velünk élnek, mint segítőink. Vagy szenvedünk tőlük, vagy felismerjük, hogy mire tanítanak. 
Egy ideig tehát futunk, megpróbáljuk elhagyni valahol e mostoha gyermeket. Undorodunk tőle, megvetjük, s Ő egyre jobban sír. Keservesen jajveszékel bennünk, hiszen figyelemre, szeretetre van inkább szüksége. Megértésre, odafigyelésre, gondoskodásra vágyik. Kéri, hogy öleljük át, nézzünk a szemébe és szeressük, mert Ő is szeret. Hozzánk kapcsolódik, értünk van. S mi hálátlanul elfordulunk tőle...aztán felismerjük, meglátjuk, megértjük és megszeretjük. Figyelünk arra, amit mondani kíván...s ekkor megnyugszik. Már nem tombol, nem ordít és jajveszékel. 
Békévé szelídül. Csendes tudássá. Lelkünk legbelső bölcsességévé. S a mostoha gyermekért hálát adunk! Kincs Ő, maga az Igazság, a Szabadság!  

Szeretettel: Orsi

A hit...

2018. 08. 21.

Tudod, ez a lényeg...a hit. Hinni abban, hogy minden csupán átmeneti állapot, s téged szolgál minden érzés. Minden érzésed reakció, ami továbbvisz az úton. Bármilyen megterhelő is a hegyre felfelé vezető út, a legmagasabb ponton csodás látvány fogad. Majd ismét nekivágsz az ismeretlennek, s hegyen völgyön át felfedezed a végtelent, a benned rejlő erőt, a kincseket. Mert itt vannak benned és bennem. Együtt megyünk az úton, hiszen utazónak születtünk, feledezőnek. Életünk során végigjárjuk a legmélyebb és legmagasabb pontokat, hogy végül mindent megtapasztalva középen megtaláljuk a nyugalmat. Belül, a szívünk közepén, a lelkünk végtelen csendjében, ahol minden kérdésünkre választ kapunk.

Szeretettel: Orsi 

Kis vitorlás

2018. 02. 27.


Sokan a sikeres életük alapját az anyagi javak megszerzésében látják, a sikert pénzben mérik, ám a boldogságot mégsem érik el.

Életük egy bizonyos pontján aztán sokan feladják a megfelelni vágyást, s elindulnak azon az úton, amire valójában vágynak, s vágyunk mindannyian. A boldogság útját, melyben megnyugszunk, nem rohanunk, csupán megismerünk, tanulunk, elfogadunk, szeretünk, s mindezeket átadjuk egymásnak.

Mindezekhez a "javakhoz" az önismeret útját járva juthatunk, melynek során olyan élményekkel gazdagodhatunk, amelyek valóban fontosak, értékesek. Ez az út is, mint mindegyik, különböző tapasztalatokkal ajándékoz meg, s némelyik bizony nem kellemes, de éppen ezért kapjuk, hogy abból is ki tudjuk hozni a legjobbat, ami igazán mély és akár fájdalmas. Innen lehet nagyot emelkedni, ha valaki igazán akarja és vágyja a magaslatokat, a megértést, a haladást, fejlődést.

Amióta a kínai asztrológia belépett az életembe, azóta mondhatom, hogy képes lettem hatékonyabban "meglovagolni" az energiákat, együtt mozogni az áramlattal, s inkább a hullámok tetején siklani a kis vitorlásommal, mint alábukni a feneketlen mélységbe. Sokszor volt ilyen, s természetesen velejárója a hajózásnak az is, hogy esetlegesen megfeneklünk, vagy beborulunk a tengerbe egy-egy nagyobb vihar alkalmával, ám idővel egyre jobb és jobb, tapasztaltabb kormányosok leszünk, s kisebb a borulás esélye.

Évek óta, sőt, gyermekkorom óta jelen vannak az önismereti módszerek az életemben, ám az utóbbi évek alatt lettem képes megerősödni, teljesebb életet élni. Mindezt az energia áramoltatásnak, meditációknak, az alkotásnak, az asztrológiának, az egészséges étkezésnek, a tudatos gondolatoknak s önmagamnak köszönhetem ( nem minden napom sikerül azért tökéletesre és önfeledtre. :)). 

Noha távol vagyok még a végcéltól, de igyekszem megadni magamnak a tiszteletet, az időt és a szeretetet, hogy úgy járjak ezen az úton, ahogyan az a legjobb számomra, s ezáltal kapom meg én is a támogatást. Majd ezekkel a tapasztalatokkal gazdagodva nyújtok segítő kezet ott, ahol erre van szükség.

Abban hiszek, hogy néha csupán egy szó, egy gondolat képes megindítani azokat az emelő energiákat, amivel képesek vagyunk kilépni az adott megrekedt szituációból, s rálépni a "jó" ösvényre. Idővel pedig egyre csodásabb ez az ösvény, amelyet már magunk is alakíthatunk, megteremthetünk. Ezért is írok, hogy figyelj Te is MAGadra, fogadd el és szeresd magad, s így áramoltasd a szeretet energiáját, ami csodás dolgokat eredményez az életedben. 

Hálásan köszönöm, ha elolvasod a gondolatokat, melyeket megosztok, hiszen ezzel segíthetek Neked, akit éppen ide vezérelt a Gondoskodás, illetve megélem a saját vállalt életfeladatomat.

Szeretettel:

Orsi

Emelő tartalmak

2018. 02. 08.


Köztudott, hogy a médiának nagyon nagy szerepe, szemléletalakító hatása, és hatalmas felelőssége van.

Magamnak is sikerült tapasztalatokat gyűjtenem e téren, hiszen vizuális kultúra tanár szakon végeztem, s emellett az egyik televízióban is szereztem gyakorlati ismereteket, mint szerkesztő-riporter és hírolvasó.

Fontosnak tartom, és célkitűzésem, hogy pozitív, emelő tartalmakkal töltsem meg az oldalaimat, mind a weboldalon, a Facebook-on, Instagarmon, és egyéb művészeti portálokon.

Kiemelt figyelmet fordítok arra, hogy emelő hatás jellemezze az írásaimat, alkotásaimat (nyilván, akad mélyrepülés is, viszont ezekből is igyekszem felefelé és kifelé kormányozni, a megoldás irányába elmozdulni), hiszen temérdek lehúzó programmal, reklámmal, filmmel, mesével találkozhatnak a gyermekek, felnőttek manapság. Minden megélésnek szerepe és fontossága van, így a negatív hatásoknak is, ám kellő energiaráfordítással kiszűrhetjük azokat a tartalmakat, amik számunkra romboló hatásúak. Ezért azt gondolom, hogy bár sokan ezt tartják megoldásnak, szerintem nem kell száműznünk otthonunkból a televízió készüléket, de mértékkel és szűrve tekintsük a műsorokat, reklámokat, amik belekódolják az emberekbe a követendő mintákat, hogy mit egyenek, igyanak, milyen gyógyszert szedjenek, ha nem betegek, s ha megbetegednek, akkor még többet. Ám nem erről kellene szóljon az élet.

Bevallom, évekig nem néztem tévét. Elajándékoztuk a készüléket is, mert nem volt szükségünk a műsorokra. Helyette kirándultunk, beszélgettünk, társasoztunk, alkottunk, s válogattuk a filmeket, amiket megnéztünk. Nyilván, nem lehet elzárkózni teljes egészében az információk elől. Azóta van egy televíziónk, s hozzá 600 millió csatorna kínálata, amiből egy héten maximum 2 filmet, ha megnézünk, de hetekig is áll bekapcsolatlanul. Nagyon sok információ özönlik így is az emberekre az Interneten keresztül, ahol szintén valamilyen módon érdemes szűrni a tartalmakat, mert nyomják az évezredes programokat a "belénk". A sok politikai hirdetés hatására az emberek vitatkoznak egymással és utálják a másikat az eltérő gondolatai miatt, holott pontosan EGYségben kellene élnünk. A fogyasztás növelése érdekében elhalmoznak mindenféle reklámmal, húzzák orrunk előtt a mézesmadzagot, hogy ismételten menjünk vásárolni. Ehhez több pénzre van szükség, így aki tud, több munkát vállal, esetleg külföldön is, ha szükséges. Ezzel elszakadnak a családok. Akik nem tudnak plusz munkát vállalni, s kevés a pénzük, azok elkeseredettebbek lesznek és teljesen szétesik az életük.

Ezek mind az évezredes programok, normák, kulturális berögzülések következményei, s azt gondolom, hogy soha nem lesz vége, amennyiben egyenként nem látjuk meg a lényeget.

Nem az a célom, hogy indulatokat keltsek, csupán gondolatokat kívánok ébreszteni, mint teszik sokan, akik végigmentek szintén nehéz helyzeteken, betegségeken, s küzdöttek az egészségesebb életért, s ennek eredményeképpen tapasztaltak valami többet, valami értékesebbet - mint ahogyan én is.

Célom az, hogy egy-egy írásommal hozzátegyek ahhoz, hogy mindig egy-egy ember elgondolkodjon az általam írtakon, s elmozduljon egy másik irányba, mint amin eddig járt. Mindezt szabad akarata és belátása szerint, a számára lehető legjobb módon és úton.

Szeretettel kívánok tartalmas életet mindannyiunknak! 

Orsi

Amikor a gyermek rajzol....

2017. október 19.
Amit csúnyának érzünk, nem mindig az, csak mögé kell nézni. A múltjába.
Amit csúnyának érzünk, nem mindig az, csak mögé kell nézni. A múltjába.

Amikor a gyermek rajzol....

Mi történik, ha a gyermekünk rajzol... szépségeset, napocskát, virágot, csodás családot, szívecskéket, gyönyörű lombos fát, énekesmadarat. Megdicsérjük, büszkék vagyunk rá, örülünk a szép lelkének, ízlésvilágának, hogy egészséges családképet, értékeket adunk át neki, s ez meglátszik a kifejeződésében.

No és mi történik, ha ennek ellenkezőjét látjuk? Komor színek, fekete alakok, ördögi formák, sötét árnyak jellemzik a rajzait. Részben, vagy egészében ezek jellemzik az alkotásait. Ekkor megijedünk? Elborzadunk? Rejtegetjük? Eltiltjuk ezektől a színektől és ábrázolási módtól? Hiszen azt mondják, hogy ez rossz. Belefojtódik az, amit képekben sikerült volna kidolgoznia magából.

Rosszul cselekszünk. Hiszen mi is ez a kifejezési mód? Mit fejezünk ki a képek által? A belsőnket, a legmélyebb énünk mozgatórugóit. Ami pedig bent van, annak ki kell jönnie, megállíthatatlanul ki kell folynia a kezeinken, a szavainkon és minden más megnyilvánulásunkon keresztül. Mi van bennünk? A Jin és a Jang, a Fény és a Sötét, az Egység, ami két pólusból áll, s ezek együttesen alkotják az egészet. Ebbe tartozik a mosolyunk és a szomorúságunk is. Mindkettő szükséges a tapasztalatok teljességéhez vezető úton.

S a gyermek - aki még közel van a születése pillanatához-, emlékszik. Emlékszik a születése előtti eseményekre. Mindannyian emlékszünk természetesen, csak elfelejtjük nagy részét, eltemetjük a tudattalanban, de bizony ott dolgozik, hiszen nem lehet eldugni végleg, mert az is egy részünket képezi. Ám el szeretnénk temetni, elfelejteni a borzalmakat, amiket átélhettünk. S mindannyian éltünk át borzalmakat., Gondoljunk csak a törtélem pillanataira, ami a hátunk mögött gomolyog. Micsoda sötét felhők árnyékolták az eget. Mennyi csata, borzalom, kínzás és rettegés élt az emberekben. Mennyi nehéz, és súlyos pillanat, hónapok, évek gyilkosságok, elhurcolások, háborúk. Megannyi iszonyatos helyzetet kellett átélniük a lelkeinknek. Mindegyikünknek. S most hurcoljuk magunkkal a feldolgozatlan, sötét emlékeket. Nem merünk velük szembenézni, mert túl félelmetes, borzalmas, félelmet keltő. Sokan megjárhattuk a poklot, s temérdek szörnyűséget láthattunk. Véres borzadalmakat. S a gyermek, aki hozzánk született, szintén öreg és tapasztalt lélekként megélte ezeket a történéseket. Ő is egy felnőtt lélek, aki eleinte gyermeki testben kénytelen előlről építkezni, kijavítani a hibákat, amiket előzőleg nem a megfelelő módon cselekedett, nem gondolt a következményekre.

Szeretné felhozni, kidolgozni magából, kioldani a feszültségeket és felszabadultan élni. Megszabadítani a lelkét, hogy magasabb célokért dolgozzon. Mert ezért jöttünk. Tapasztalni, s haladni. Fejlődni és egyre feljebb lépegetni a lépcsőfokokon, csak ezt elfelejtjük a mai világban, s a mai társadalom nem is támogatja eme törekvésünket, hogy belsőnkre figyeljünk és önmagunkat éljük meg. Felismerjük, mi a létünk célja és azon dolgozzunk. Nem ez a célja. Ám ez nem is fontos.

Egyre több ember keresi önmagát, keresi a boldogságot, amit legbelül, önmaga elfogadásában fog megtalálni, s ezzel elfogadja a többieket, fölismeri az egységet, hogy minannyian egymásért vagyunk, mindannyian egymást segítjük. Sok az útkereső ember, sok a boldogtalan, céltalan ember, de szerencsére sokan vagyunk, akik már rajta járunk, rátaláltunk, ám ezzel együtt nap, mint nap sokat kell tenni egymásért.

Segítsük tehát a gyermekeinket is azzal, hogy megbeszéljük, hogy mit alkottak, mik foglalkoztatják őket, milyen sötét részek kívánkoznak ki belőlük, s támogassuk azzal, hogy elfogadjuk ezeket a sötét részeket is. Ne akarjuk eltakarni többé se az övét, se a miénket, hanem köszönjük meg a segítséget, hogy lehetőségünk van erre. Fogadjuk el, hogy ez is normális, csupán nézőpont kérdése.

Magam is tanulmányoztam gyermekrajzokat azok a szempontok alapján, amit a pszichológia meghatároz, s megállapítottam, hogy valóban felfedezhetőek a konfliktusok a gyermekek rajzain (is), ám akkoriban még nem foglalkoztam a művészet terápiás megközelítésével, hogy milyen hasznos lehet, amennyiben képeken keresztül feloldjuk a blokkokat.

Ajánlom szeretettel ezt a stressz-, és félelemoldó formát a szülőknek! :)

Orsi

A Péntek 13 

2017. október 13.

Bízom benne, hogy mindenkinek jó napja van, s nem érinti érzékenyen a tény, hogy péntek 13-a van. Részemről, nem szoktam figyelembe venni, hogy mik erről a hiedelmek, ám több emberrel beszéltem, illetve láttam, hogy sokan foglalkoznak vele.

Szeretnék egy picit hozzátenni ehhez a naphoz azzal, hogy eloszlatom a szerencsétlenségről szóló tévhiteket, illetve ezt megfordítom és arról írok, hogy mit is jelent a 13-as szám.

A 13 több oldalról is megközelíthető a számelemzésben. Egyrészt, jelenti valaminek a végét, egy lezárási szakaszt. A Tarot-ban is a Vég, a Halál száma, ami természetesen szintén egy Kaput jelent csupán - ez is megér még nagyon sok írást, hiszen sokan valami rettenetes, sötét dolognak tartják, viszont pontosan, hogy nem az, hanem egy átvezetés egy másik Létbe. Tehát ez a szám egy új dolog születését, megvalósulását hordozza magában.

A péntek az ötödik nap, s az 5-ös szám a változás, tanulás száma. Az új dolgok beengedésének a lehetősége, hogy képesek vagyunk-e változtatni, tanulni a 'hibáinkból', vagy maradunk ugyanott, ahol éppen tartunk, de akkor ugye nem fejlődünk, s ezzel nem is azt csináljuk, amiért ide jöttünk a Földre, vagyis tapasztalni.

Az 1-es szám a teremtés száma, az önálló munka, a cselekvés száma, az önmegvalósítás, az akaraterő, találékonyság, vezetői képességek.

A 4-es pedig a kemény munkával elért siker száma, a materiális dolgok, a férfi erő, a kitartás, becsület, felelősségteljesség száma.

Hogyha ezeket egybevetjük, máris összeáll a kép, hogy mi is ez a péntek 13, és hogyan terelődik el a figyelem a babonával az igazi lényegről.

Arról, hogy ez a nap az új dolgok, új döntések, működésképtelen szituációk, kapcsolatok, letételének időszaka. Amikor ha befogadóképesek vagyunk, hajlandóak a tanulásra, a változtatásra, s levonjuk a következtetéseket, megtesszük a megfelelő lépéseket, ezzel egy nagyszerű dolog veheti kezdetét. Egy gyermek születhet képletesen, valami új, nagyszerű dolog az életünkben. Egy új munka, egy új elhatározás, egy új kapcsolat, s sorolhatnám.

Ez a mostani hónap eleve támogatja a nehéz döntéseink könnyebb meghozatalát, az erőt, az igazságot, a mélyről felbukkanó mumusok legyőzését.

Ne áltassuk magunkat, ezt bizony nehéz időszak is lehet, ám ha fordítunk a nézőponton, akkor megértjük, hogy mik az üzenetek, s a megoldás is mindig, és egyre könnyebbé válik számunkra.


© Minden jog fenntartva!

© All rights reserved! 

Legyél te az első, aki értesül az újdonságokról!