Budai Orsolya: 

Emlékek fogságában - Szabadulás az elme börtönéből

Megjelent! 

Kedves Olvasók! 

Örömmel jelentem be, hogy az Emlékek fogságában - Szabadulás az elme börtönéből című kisregényem mától megvásárolható.

Az orsolya.fbudai@gmail.com email címen rendelhető.

Ennek megünneplésére, egy hangoskönyv részlettel készültem. Az első fejezetet elhoztam Nektek ajándékképpen, ízelítőül, amely a YouTube csatornámon hallgatható/tekinthető meg. A címe: A szökés. Fogadjátok szeretettel!

Az első fejezet egy visszaemlékezéssel indul, majd a további fejezetek is hasonlóképpen tárják elénk a jelen és a múlt váltakozó képeit, amíg elérkezünk a 'végső állomáshoz'.

Wladislaw, lengyel katonatisztként korán hadifogságba esett a második világháború pusztításának sodrában. A táborban eltöltött időszak alatt volt ideje elgondolkodni az emberiségre zúdult borzalmakon, az erőszakon, a gyűlöleten, az emberi tetteken. A vallatások során szerzett számos testi seb fájdalmát felül írták a lelki sérülések, amelyeket a látvány okozott számára. Emberek tömegeinek szenvedését tehetetlenül szemlélte, majd elhatározta, hogy társaival együtt megszökik, és visszatér szeretteihez, ahol új, erőszak mentes életet kezd. Ehhez mindössze egyetlen értéke maradt. A hite, mely erősebb volt bárminél. Bár a háború zaja zakatolt elméjében, hite, ami szívében dobogott, a lemostohább körülmények között is vezette az úton. Emlékei vissza-visszatérő hullámokban zaklatták, ám ő szabadulni igyekezett a sötétlő múlt ragacsos markából.

"-Gyorsan, fiúk! Nincs sok időnk! Indulás! - suttogta Wladislaw. - Sorakozzatok az ajtónál! - tette hozzá.

A dohos, nehéz takarók sorra megmozdultak, majd alig hallható cipőkoppanásokkal, hét alak indult meg az éj ölelésében."

/részlet az első fejezetből/

Wladislaw emlékei, gondolatai, és kiváló személyisége adják a regény alapját, melyben megismerhetjük őt, érzéseit a háborúról, társait, barátját Pawelt, szerelmét Annát, családját, valamint azt, hogy miként képes úrrá lenni a belső poklon, s kormányozni életét egy megkínzott, borzalmas emlékekkel teli ember. A könyv egyben tisztelgés a háborús túlélők/elszenvedők előtt - többek között nagypapáim előtt is -, akik mindketten hadifogságból tértek haza a 'világ végéről'. 

Köszönöm szépen kedves, megtisztelő figyelmeteket, támogatásaitokat! 

Szeretettel várom az olvasói élményeket is! 

Öleléssel: Orsi

A könyv Pdf formátumban, az orsolya.fbudai@gmail.com email címen kérhető.

Ára: 1900 ft

Kapcsolat a weboldalon keresztül:

Első fejezet: A szökés

https://www.orsolyabudai.com/budai-orsolya-a-szokes-a-konyv-elso-fejezete/

Második fejezet: Pawel

https://www.orsolyabudai.com/budai-orsolya-pawel-a-konyv-masodik-fejezete/

📚 O l v a s ó i   g o n d o l a t o k 📚

"Ebből a rövid, de jellemző részletből is látható, hogy milyen mélységekig, lelki sötétségbe jutottak főszereplőid a borzalmas napok, hónapok alatt. Érzőn, átélhetően ábrázolod ezt a már szinte elviselhetetlen élethelyzetet, amely semmilyen meggondolásból nem egyeztethető össze az ember méltóságával, a boldog élethez való alapvető jogával, amitől senkinek nem lehet oka, felhatalmazása, hogy megfossza!

Valós lelki-szellemi érzelmi-elmeállapotot mutatsz be, hatásos művészi-írói eszközeiddel, egy tragikus, sajnos nagyon valóságos, szégyenteljes történelmi korszak termékét. Ráadásul ezrek, milliók egzisztenciájában hagyott mindez kitörölhetetlen nyomot.

Már többször elolvastam szimpatikus, értékes írásodat, amely magyarázatot, gyógyírt, feledést és megoldást keres-kínál-talál az említett traumákra. Szerintem nagyszerűen mutatod meg ezeket a testet-szívet-lelket gyógyító utakat, valós lehetőségeket az olvasó számára. Mindeközben kedves, bájos, közjátékok, szeretnivaló mellékszereplők belépése a történetbe színesítik az események, izgalmas, néhol krimibe illő mozaik képeit.

Szeretettel és őszinte elismeréssel ajánlom mindenkinek Budai Orsolya: Szabadulás az elme börtönéből című Ekönyvét, mely számomra nemes, megérintő olvasmány élményt jelentett.

~Kincses János / Thesaurus~

(Író, költő)

"Mint egyszerű olvasó, én úgy vagyok vele, hogy az olyan, bármi nemű írásokat - legyen az akár vers vagy próza -, akkor szeretem - és később úgy vélekedek róla, hogy: tetszik -, ha nem tudom abbahagyni az olvasást, vagy ha mégis valami oknál fogva abba kell hagyni, akkor úgy osztom be az időmet, hogy minél hamarabb újból a kezembe vehessem az írást és folytassam az olvasást.

Így voltam az általad írt EMLÉKEK FOGSÁGÁBAN című kisregényeddel kapcsolatban is.

Az olvasottakról kialakult véleményünket nagyban befolyásolja énünk, személyiségünk. Ez rám is jellemző. Az írásom mögött ott vagyok mindig, kivetítődik az énem. Így vagy ezzel Drága Orsikám Te is. Ott van a Te érzékeny, a lélek láthatatlan rezdülését is "láthatóvá tevő" éned.

Regényed hőse, családja és a mellékszereplői is tele vannak szeretettel és lelkük mélyén egytől egyig jó emberek. Még Hubert, a börtönőr is eleve jó emberként éli a nagybetűs életet, majd a körülmények teszik gonosszá, és a végén megtalálja újból a régi önmagát.

Fiatalságod ellenére nagy élettapasztalat és gazdag szókincs lapul a sorok között. Ezt jelzik a kiválasztott: éppen odaillő szavak, amikor a helyükre kerülnek.

S hogy a kialakult, veszélyes, titokzatos helyzeteket még érezhetőbbé tegyed, könnyedén, játszva használsz olyan elemeket, mint például: ismételsz szavakat, vagy Te magad is beleéled magad a szereplő helyébe - majd ezáltal én is, mi is az olvasó -, és vele együtt kételkedsz, vársz, lopakodsz, elbizonytalanodsz, reményt vesztel, majd újra reménykedsz, miközben kimért pontossággal váltja egymást a tér, és az idő: a múlt és a jelen. A címet adó jelen, mikor a régi átélt események úgy beleivódtak Ladislaw emlékeibe, hogy átszövik a mai életét. És ebből a család, a kislánya az, amely kiemeli őt, a főhőst, s mindezt olyan egyszerűen, de az egyszerűségből áradó szeretettel így olvashatjuk: "Az aranyló búzakalászok pedig kecsesen bólogattak és hullámzó táncuk messze vitte a kegyetlen emlékeket." (Kell ennél több? Nem. De kevesebb sem.)

Pawel és Ladislaw is pozitív emberi tulajdonságokkal rendelkezik. A közös sorsuk még inkább életre kelti bennük az egymás iránt érzett szeretetet, segítőkészséget.

Végighúzódik a regényen a rabság és a szabadság ellentéte, az aköré szőtt gyötrő múlt és a boldog jelen eseménye, miközben a főszereplő eljut a túlélés - az ép ésszel kibírni - gondolatához, a megoldáshoz: "nem szabad folyton a történteken rágódnia".

Mikor végre eljut a két barát a szabadsághoz, a halálból való menekülés nem csupa örömöt tartogat, az élet továbbra is tele van a létért való küzdelemmel.

Drága Orsikám! A háború áldozatai szomorú sorsának újszerű feldolgozása ez a kisregény, melynek születésénél is jelen voltam. Hálásan köszönöm, hogy megtiszteltél azzal, hogy beavattál születésébe, és bevallom, alig vártam, hogy az utolsó fejezet is elkészüljön. Az egész műnek általam az a varázsa, az a fájó visszaemlékezés, amely a szálakat bogozza és felváltva feltárja a gyötrő és a boldog múltat a főhős szeretettel körülövezett jelenében. Így lélekben feloldozást nyer az, aki önhibáján kívül él át, jut, vagy kényszerül olyan élethelyzetbe, melynek emlékeivel míg él, harcolni kényszerül.

Azt gondolom, sok szép gondolat szunnyad még alkotó fejedben, és csak biztatni tudlak: írj! Járd írói utadat! Vezéreljen az a mélyről jövő érzékeny, a lélek láthatatlan rezdülését is "láthatóvá tevő" Éned!"

~Szőllősi Imréné Tóth Vilma~

(Író, költő, a Tanka János Irodalmi Kör alapítója)

"Wladislaw malomkerekei azonban lassan, finom porrá őrölték a háborúban és fogságban szerzett megannyi tapasztalatot, így adva helyt önmagának, önmaga újrateremtéséhez.

A szeretet mindent legyőző ereje itt is diadalmaskodott. Azé a szereteté, amelyik a lelket igazán táplálja, hogy ezáltal felszabadítsa. A szeretet jutalma pedig a belső béke, s még több szeretet.

Nagy tanítás rejlik ebben az írásban, s ennek a tanításnak a történet csupán keretet ad. Nem az marad életben, aki fizikailag erős, hatalmas, hanem az, akinek a lelke is hatalmas, szeretettel teli, mert az látja a világ feletti csodát, és bírja azt a mindenek feletti erőt, ami meggyógyítja a vérző lelket.

Az író, a főszereplő karakterébe ültette tapasztalatát az igazi szeretetről, mindazt, amit már maga is megélt, ő is tud. Ezzel pedig az egész mondanivaló hitelesebben és életközelibb módon tárul az olvasó szeme elé is."

~Fekete Huba~

"Drága Orsikám! ❤️

Elolvastam. Egyszer majd újra.

Aztán nem csak a főszereplőt láttam, hanem mindenki mást, aki úgy tud szeretni mint Wladislaw. És ami fontos, magamat. Megöleltük, megszerettük egymást az egész családdal. IS.

Az elme börtönét emlékek töltik meg. Van amit én is mélyen elzártam. De minden madár elrepül, mert szabadságra vágyik!

Ez az írás, mindenek felett.

Köszönöm neked a pillanatokat. A tükröt.

Szeretettel ölellek Orsikám!"

~Somogyi Judit~

(Író, költő)

A szerzőről:

Fotó: Fekete Huba 

Facebook/Instagram oldalak:

Képek forrása: PicsArt, valamint Fekete Huba fotója