Nyári zápor - Felhőköntös - Szellőtánc

Verseim gyűjteménye

Ezen az oldalon verseim egy részével találkozhatsz, melyeket időrendi sorrendbe tettem, valamint kategorizáltam. Bízom benne, hogy megérintenek, s további gondolatokat ébresztenek Benned is. :) 

Ünnep e nap

Nekem ünnep e nap, a Te ünneped!
Életet nyertél egy őszi napon,
mi az elmúlásról dúdolt halkan,
s aranyba öltözve a fák
díszes ruhájukban Téged üdvözöltek.

Ünnep ez a nap, örömünnep,
hiszen életeddel boldogságot,
mosolyt hoztál, a szívekbe derűt.
A jövőt hoztad el, ígéretet,
hogy testedből majdan új élet fakad.

Ünnep e nap, mert létezel!
Minden pillanatban hálát adok Neked!
Hálát, mert vagy, mert szeretlek.
Áldott a perc, melyben születtél,
s melyben szültél gyermekeket.

Ünnepelek! Ünnepeden köszöntelek.
Szívedben örök boldogság ragyogjon,
lelked fénye arcodra simuljon,
oly gyengéden, ahogyan ölelő két karod
fonódik testem köré, s féltőn betakar.

Szeretlek! Szeretlek minden sejtemben,
minden földi pillanatban, s túl az időn,
túl a téren, a múlton, az eljövendőn,
hisz lelkünk együtt táncol egy dalban,
s e mennyei dallam végtelenül zenél.

2019


Elég!

Egy ezredévnyi szenvedés,
milliók éles sikolya
mi tanyát vert bennem,
s tartott kínzón fogva.

Nem lehet! Nem lehet
ilyen az élet! Mennyi pusztítás,
mennyi szenny, véres üledék,
kegyetlen ítélet, segélykiáltás.

Te tetted! És te! Mi tettük egykor!
Fájdalom, kínszenvedés, halál.
Emberek tömege égett.
Mind sajgó emlékkép ma már.

De nem lehet! Nem lehet,
hogy ennyi vér és pusztítás
emberek kezéhez tapad!
Kell, oh, annyira kell a tisztulás!

Jöjj, tiszta, fehér folyó, moss!
Hadd tisztuljon e gyászos ég!
Évszázadok bűzlő mocsara,
elég! A gyűlöletből örökre elég!

2019


Őszi dal

Ősszel a halálról mesél a táj,
az elmúlás fellege borul az égre.
Csitt! Ne félj! Nem fáj!
Nézd, mily' szép a természet!
Aranyba boruló fák, egykorzöld lombok,
levelek hullnak, keringve szállnak,
mint megannyi paradicsommadár,
boldogan, kacagva trilláznak.
A halál nem oly csúf, mint hiszed.
Eljön mindig az a végső pillanat,
s lehet szép, egy kedves ígéret,
hogy új tavasz jő, friss levél fakad.
Régi ruhádat leveted, kecsesen,
szívedben nem él már fájdalom.
Hisz éltél, hittél, szerettél.
Most megpihensz az alkonyon.

2019 

Fotók: Budai Orsolya


Bársony parton

Bársony léptű arany homokon
némán siklik tekintetem.
Csipkés kendő, víznek fodra
simogatja képzeletem.

Napsugár, Te fényes madár,
ki lassan repülsz az égbolton,
feléd nyúlok, s te felém nyúlsz,
ölelésedben feloldódom.

Habos felhők ne várjatok!
Szálljatok, szálljatok messze el!
Követem illanó szárnyatok.
Hűvös hátán a szél visz el.

2019

Fotó: Márton Krisztina


Az Alkotás

Megáll az idő, és megáll a pillanat.
Halk szavával szólít az ihlet.
Lágy melódiája átölel, elrepít,
szárnyal a lélek, s a képzelet.

Csendesen zubog testemben a vér.
Andalgó ritmusra táncot jár,
keringőzik a gondolat,
a csodás idea megszületni vár.

Némán megpihen kezemem.
Ámulva, csendben figyelem,
rajongom, szeretem,
s ő visszatekint rám kedvesen.

Ajándék minden apró földi perc,
mely otthona az időtlen szépségnek,
melyben varázslat születik,
s ím testet ölt a műremek.

Formává, színné, anyaggá vált
az Isteni sugallat, a szellem óhaja.
Vágyból, szerelemből érett gyümölcs,
a teremtés legszebb szólama.

Megszületett! Életre kelt a Csoda!
Lelkem minden cseppjét,
szívem minden dobbanását,
beleszőttem álmaim zenéjét.

Tiéd, Drága Istenem, Tiéd e gyermek,
e megtestesült földi alkotás!
És csak ámulva, csendben figyelem,
rajongom, s oly nagyon szeretem.

2019


Nyáresti hűs szellő
arcomon megpihent,
illata elsimította
minden zúgó gondolatom.
Békesség hajtotta
csendesen álomra fejét,
s nyugalom zenélt,
míg hosszú pillái
őrizték legszebb álmom.

Csend van.
Lassan csordul az élet.
Csupán néhány levél
táncol kecsesen
a langyos éjszakában,
s apró léptük
kedvesen muzsikál.
Csend van.
Elszunnyadt a test.
Lelkek dúdolnak,
lebegnek az éjben.
Szabadon keringnek,
szabadon szállnak messze,
messze a hűvösmeleg,
puha, simogató nyáréjszakában.

2019


Hófehér vitorlák

Papír hajók, fehér hajók,
vitorlátok szél repíti,
arany fényben, messzeségben,
szabadságot hirdeti.
Mélyen zúgó tenger habján
ringatózik árnyatok.
Káprázat tán, álom e kép?
Szálljatok, csak szálljatok!
Minden múló pillanatban
rátok majd így gondolok;
szívem-lelkem messze vitték
lágyan ringó csónakok.

2019

Fotó: Szabó Judit


És még mindig...

És még mindig...
Aranyló sugarával még mindig átölel
Fényes mosolyával melengeti testem
Simogatja lelkem
Még mindig ragyog!
És még mindig...
Zöldellő levelei lágyan táncolnak a szélben
Színes kabátját még nem öltötte fel
Nyári ruhájában
Még mindig ragyog!
És még mindig...
Virágköpenyét szélesre tárva
Színpompás ecsettel festi a szirmokat
Szivárványszín palettája
Még mindig ragyog!
Még ölel, még szeret
Még ragyog, még etet
Még csillapíthatatlanul
Mélyen zubog
Még mosolyt hív arcomra
S hirdeti hogy él, remél
Hogy az elmúlás csak villanás
Örök a ragyogás
Hisz még mindig lobog,
S ha jő is az ősz, s a tél
Belül vígan zenél
Madár és kikelet
Mert új tavasz jő és nyár
Örök boldogság vár
Arra ki érti, éli,
Lelkében érzi a dalt
A halhatatlan
Mindent átölelő
Isteni szikrát
A lét boldog zenéjét.

2019


Hogyan mondjam el...

Hogyan mondjam el,
hogy a szívemben lüktető fájdalom
kegyetlen sebként üvölt.
Hogyan mondjam el,
hogy belül a mardosó kín
bennem mindent megölt.
Hogyan mondjam el,
hogy a kétség őrjöngő folyama
mindent szétszakít.
Hogyan mondjam el,
hogy nyugalmas bölcső mire vágyom,
s helyette könny borít.
Hogyan mondjam el,
hogy bírhatatlan e lelki szenvedés;
börtön, mi felemészt.
Hogyan mondjam el,
hogy lángokban áll a világom,
s boldogságom odavész.
Hogyan mondjam el,
hogy felfal e hűvös közöny;
minduntalan betemet.
Hogyan mondjam el,
hogy a szívemen ütött sebet
szíveddel gyógyíthatod meg.
Hogyan mondjam el,
hogy nincs e földön más,
ki jobban megsebez.
Hogyan mondjam el,
hogy testem minden sebből,
patakokban vérez.
Hogyan mondjam el,
hogy a boldogság madarát
régen elengedtem.
Hogyan mondjam el, hogy
sorsom csupán ennyi:
Szeretni születtem.

2018 


Búcsúzik a nyár

Búcsúzik, elköszön immár a nyár,
arany koronája még fényesen ragyog,
smaragdzöld lombok susognak,
elrepültek a forró tegnapok.
Ím, megérkezett, kopogtat ajtónkon az ősz,
színpompás kabátot öltenek a fák;
elszállnak a gólyák, a fecskék,
a varázslatos, illatos nyáréjszakák.
Ismét elrohant, perdült, fordult,
egy röpke pillanat volt csupán;
gyönyörű emlékek, színes képek,
mik örökül maradtak a nyár után.

2019


Narancsfekete 

Néma a pillanat
narancsvörös este
álomba szenderül
éjfekete fecske
aranyló napsugár
utolsót mosolyog
sötétbe borult táj
pislognak csillagok

2019

Fotó: Márton Krisztina


Hold és Nap

Narancsvörösen izzik a Hold,
körötte ébenfekete köpönyege;
lángoló arcának pírja
a tegnap csókjának üzenete.

Csillagok szemérmes sugára
szégyenlősen mosolyog;
Napnak szerelmes szavára
kacéran igent mondott.

Beleborzongott Ég és Föld
e különös mennyei nászba,
s most bódultan tekint
a buja illatú, esti világra.


Az leszek Neked...

Az leszek, mit lelked óhajt,
mi egykor elterveztetett.
Leszek lombod, virágod,
leszek párnád, vánkosod,
leszek hajnalcsillag utadon,
leszek szerelmed, s hited...
Az leszek Neked, kit vártál,
ki felszabadítja fájó szíved.
Az leszek Neked...
Leszek égi üzenet, tiszta,
leszek fényes napsugár,
mi beragyogja fáradt arcod.
Leszek gondolat, mely játszik,
gyermeki bájjal enyhet,
megnyugvást, békét ad.
Én leszek a Hold, és a Csillagok,
mik óvón vigyázzák álmod,
leszek fészek, otthonod,
az leszek Neked, mire szíved,
mire lelked vágyott...
Leszek itt, és most.
Leszek ma, és holnap,
mert így rendelték sorsunk.
Leszek út és leszek cél is,
gyökér és folyam,
múlt és jövő...
Vagyok, leszek...
Élek, hiszek...
S hitet adok Neked,
mély, erős hitet.
Hisz' így rendeltetett.

2019


Isten vagyok...

Isten vagyok, a végtelen tudat,
Isten vagyok, a nagy Egész,
Isten vagyok, a Mindenható,
Isten vagyok, a Mindenség.

Létem örök, nem korlátoz idő,
s nem korlátoz a tér sem.
Egy vagyok Veled, Egy vagy Velem,
Határtalan Isteni létezésben.

Testem az eszköz, a Templom,
Otthonom e Földi létben,
legyen kicsiny, vagy óriás,
Őbbene tapasztalom létem.

Tisztelem, és szeretem
minden megtestesülésem:
Isten vagyok, a nagy Egész,
a sorsot emberi testben élem.

Isten vagyok
Minden vagyok
Mindenben élek
Midenkiben lélegzem
Örökké élek

2019


Te légy!

Minden mozdulatban,
minden ráncod mélyén,
minden könnycseppben,
és minden sóhajban:
Te légy!
Igaz éned szóljon!

Minden mosolyodban,
minden kacajodban,
minden pillanatban:
Te légy!
Lelked dala zengjen!

Minden szívverésben,
minden rezdülésben,
minden vércseppedben:
Te légy!
Tiszta és örök!

Te légy az Élet!
Te légy a csobogás!
Te légy a dallam!
Te légy a derű!
Te légy a szólam!
Te légy Minden!
Te légy a végtelen!

Te légy a Nő,
a folytonos változás,
az állandó nyugalom,
a mindenség Éke!
Az Élet befogadója
és teremtője.
Te légy!

2019


Szeretek

Szeretek, ahogy lelkem hangja zenél,
s dallama mutatja számomra az utat.
Szeretek, ahogyan szívem dobbanása
mellkasodban ismétli a ritmusokat.

Szeretek, míg élek, míg létezem,
míg a végső sóhaj majdan utólér.
Szeretek, mert szeretni születtem,
minden sejtemben az élet zenél.

Szeretek, minden csepp véremmel,
szívem kapuját hatalmasra tárom.
Minden lélegzetemmel szeretek,
amíg élek e gyönyörű világon.

2019


Szeretlek

Mint tulipánok bársonyos szirma,

olyan vagy nekem Édesanyám.

Mosolyodban látom ragyogni

a felkelő nap szelíd sugarát.

Kedves lényed szivárvánnyal

beborítja életemet,

s lágy szellőként simogatja

minden áldott pillanatát.

Köszönöm a percet, az órát,

melyben világra hozott

drága édesanyád,

s köszönöm az életet,

mit általad nyertem,

s élhetek, létezhetek.

Minden lélegzetemben,

minden sóhajomban

örökké áldalak,

végnélkül szeretlek.

Fotók: Pinterest


Éden, vagy pokol?

Pokol és éden, éden és pokol,
emberek szívében melyik érzés honol?
Létezik-e csend és béke, 
az összhang zenéje,
mi lelkekben rejtezik,
várja, hogy ideje ím elérkezik.
S az idő halad, csendben szalad,
elillan egy lélegzetvétel alatt. 
Vágyak szállnak, 
röpke árnyak,
célok, tervek odáznak,
majd semmivé válnak.
A lélek jelre vár,
nyugalma körbejár,
a nagy Terv összeáll,
s ím, minden a helyén már.

Fotók: Pinterest


Isteni színjáték

A díszlet változik csupán 
ebben a nagy, Isteni színdarabban, 
s hogy milyen szerepeket kapunk majdan,
csak rajtunk áll. 
Életmentő, gyilkos, bűntelen, bűnös,
e nagy zűrzavarban, a lényeg ily sötéten 
nem világlik át.
Mert ki szívével szeret, 
s kitárja annak végtelen kapuját, 
megnyílnak előtte a legszebb szerepek, 
s megnyílik előtte a világ. 
Csak a lényeget lásd, az Isteni szeretetet, 
s eltűnik minden szenvedés, 
mi korábban rád várt. 
Oh, drága élet, drága kincs vagy, 
az örökös szenvedés csupán illúzió. 
Nem honol többé életemben, 
nem veszi el látásom hamis kép, 
talmi ragyogás. 
Mert fényes ott az út, hol az igazság él, 
s fényével megvilágítja a hegyeket. 
Minden fa és bokor bőven termő, 
hol fényesen ragyog a szeretet. 
Tárd ki hát két karod, emeld égnek fejed, 
s hagyd, hogy átjárjon a mennyei fény. 
Mit egykor elvesztettél, újra a tiéd lehet. 

Képek: Pinterest


Egy perc az élet

Évek, percek, pillanatok,
képek, színes emlékek,
tekintetem messze réved...
Egy perc az élet...

Gyermek szívvel, tiszta hittel
a világ oly hatalmas.
Kicsiny lélek, nem is érted:
Egy perc az élet...

Évtizedek, mily nehezek,
súlyuk földhöz ragad,
szellemed éled, szabad a léted - 
Egy perc az élet...

Jövő, mi eljő, tisztán fénylő,
széles utad erre vezet.
Ezernyi élet, lelkedben érzed...
Egy perc az élet...


Fotók: Pinterest



Maradok igaz, bármit hoz az idő...

Maradok igaz, bármily világ jő,
s ha torkom szorítja erős marok: 
Nem, soha nem tágítok!
Kimondom, mit érzek mélyen, belül, 
míg dobban a szív, lüktet a vér,
míg erőm el nem apad.
Vállalom sorsom, nemes a cél!

Szavakból szőtt virágok,
el nem hervadhattok,
míg élek, ti is éltek...
hiszem, hogy él a remény,
hogy jobb világ terem
elhullott porhüvelyeken,
száraz kórók nyomán
új élet éled, mi szép,
mit félelem nem tép szét,
mi fényes, tiszta legbelül,
s ragyogó fénye felderül.
Világlik keresztül népeken,
hosszú ezredéveken;
felszabadulnak mind a rabok,
nem kötnek láncaitok.
Békesség lészen a Földön, 
megnyugvás a lélek csendjében,
s míg e szép kor csendben eljő:
Maradok igaz, bármit hoz az idő!

Fotók: Pinterest


Tavasz 

Tavasz van, 
csilingelő tavasz,
vége a bús téli dalnak,
a megfakult nappaloknak,
víg énekét zengi
az illatos évszak.
Indul az Élet, 
apró rügy pattan,
lágy szinfóniát játszik
a fénylő kikelet.
Napsárga dalban
rigó sóhajban
fürdik a világ,
és széles mosollyal
ébred a Természet.


Fotók: Pinterest


Isten tenyerében


Elrévedt tekintet

messzi tengerek

ábránd és álom

nem találom

önmagam keresem

benned meglelem

úttalan utak

az idő szalad

remegve lépek

te egyre nézed

elszakít a világ

gyönge virág

elhervad éltében

feltámad keltében

erős gyökért sző

végtelenbe nő

távolodó árnyak

növekvő alázat

szívedben remény

hited szilárd, kemény

Isten az igazság

elszáll a hamisság

hófehér lepel

beborít, átölel

megfürdök a fényben

Isten tenyerében

Ó, mily kegyelem

elszáll a félelem

ködbe vész a múlt

minden kisimult.

Fotók: Pinterest 


Minden, mit adhatok...
-Egységben-

Minden, mit adhatok, lelkem szava,
mely lelkedhez szól csendesen.
Minden, mit kaphatok, rezdülésed,
mely hullámzik bennem végtelen...
Ím, elérkezett a perc,
mire vágytunk,
lelkünk fodrai óceánná lesznek,
s kiáradunk a Mindenségben,
csillagok, s bolygók közt keringve
megpihenünk Isten tenyerében.
Apró homokszemek csupán,
lehelletnyi csillagdarabok,
kik egyek voltuk régen,
fényünk messze ragyogott.
Együtt jöttünk e bolygóra,
bejárni a nekünk rendelt utat,
mi számtalanszor sebezte
véresre meztelen talpunkat.
Ne mondd, hogy nem érezted,
sorsunk sikító jajszavát,
mely messze szállt a szélben,
majd halt kegyetlen kínhalált.
S most itt állunk némán,
kapujában a világegyetemnek:
Te és én, két piciny szemcse,
kik Istenben újra egyesülnek.


Fotók: Pinterest 


Otthon

Köszönöm, hogy lelked 
kezembe tetted,
s mint hófehér madár
könnyű teste 
megpihen karomban.
Becézgetem önfeledve,
s megáll a pillanat.

Eggyé válik múlt és jövő,
az idő végtelen tenger;
elmerülünk mélyen,
s hullámain
magasra repülünk.

Egy perc csupán,
mit élünk,
egy röpke álom.
Illúzió az élet nem más,
egy lélegzetnyi varázs,
egy röpke villanás.

S most lelked lelkemben,
szivárvány fényekben,
együtt lélegzik...
szabadon száll...
Hazatalál...


Fotók: Pinterest 


Nézz, ne csak láss!

Nézz, ne csak láss!
Mélyre nyisd szemed,
engedd ragyogni
Lelked virágát!

Nézz, ne csak láss!
Minden Isteni,
mi körülötted él,
érezd varázsát!

Nézz, ne csak láss!
Emberben Istent,
igaz fényt,
bölcsességet találsz.

Komor felszín alatt,
hamis képek mögött
értéket, lényeget
kincseket vigyázz!

Nézz, ne csak láss!
Boldogságot, békét
megnyugvást,
mulandóban nem találsz!

Mi örök, és végtelen,
itt él Benned és Bennem.
S ha takarja is palást,
Átragyog a csendben.

Sötét éjben fény gyúl,
apró villanás.
Sorra ébred immár
megannyi lámpás.

Nézz, ne csak láss!
Egészen mélyre láss!
Szíved rejtekén, ugye
pislákol már a parázs?

Fotók: Pinterest 


Engedd

Engedd szíved rejtekébe
áramlani a tiszta fényt,
hogy tündöklő sugarával
felélessze benned a reményt.

Engedd, hogy megérintse lelked
a végtelen, feltétlen szeretet,
kitöltse minden sejted, részed,
beragyogja életed.

Engedd, hogy érezz, hogy élj,
öröm és bánat könnye fakadjon!
Ne félj mutatni mit érzel,
mint patak, vízesés zubogjon!

Engedd, hogy korlátok törjenek,
szakadék fölé építs erős hidat,
min emberek ezre, tömege
majdan bátran keresztülhalad.

Vezérelje minden lépted
a hit, kitartás, s ne feledd,
engedd, hogy mi benned termett,
ékesítse, gazdagítsa életed!

Engedd, hogy ragyogj,
engedd, hogy élj, 
engedd, hogy tisztán láss,
engedd, hogy áradjon a fény!

Fotók: Pinterest 


Karácsonyi versek


Karácsonyi angyal


Aranyló fényű, hófehér lélek,
Karácsonyi angyal, szeretettel kérlek,
hozz békét, áldást a földi népnek,
tisztánlátást, igaz hitet gazdagnak, szegénynek!


Mindahány otthonban boldogság lakozzék,
szeretet szívünkből soha el ne fogyjék,
lelkünknek szépségét díszítse egészség,
bőséggel teljen meg minden kedves hajlék!


♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡


Karácsony


Karácsony angyala fényt hoz a szívünkbe,
megölel csöndesen szeretet melege.
Ünneplőben pompázik a színes nagyvilág, 
otthonokban lágyan lobog sok ezer mécsvilág.


Fahéj, narancs, fenyő illat lebben,
gyermekünk mosolya szemünkben megpihen.
Lelkünkben békesség, megértés honol,
minden baj és bánat messzire vándorol.


Őrizzük szívünkben e meghitt perceket,
új évnek napjain gyógyítson szeretet.
Hálával köszöntse minden ember reggel
a felkelő Napot, mely fényével megtisztel.


♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡


Vágyak gömbje


Vágyak gömbje, karácsony éjjele,
csillagok csendje, hópihék nesze;
Közeleg íme a szeretet ünnepe,
Otthonod vajon kincsekkel töltöd-e?

Milyen kincs akadhat hajlékod alatt?
Kedvesség, mosoly, szerető szavak;
családok, barátok, sok finom falat,
s énekszó csendül a fenyőfa alatt.

Mindened megvan, ha ezeket megleled,
hisz ebből áll csupán a szeretet.
Adj annak, ki ezekben hiányt szenved,
így lesz teljes a karácsony ünneped.

Fotók: Pinterest 


Kristálycsend

Puha pelyhek, pillanat varázsa,
Télkirálynő csipkeruhája,
lágyan omlik, fűszálban megpihen,
hófehér mosollyal hívogat szelíden.

Jégkristály virágok, apró csillámcseppek,
fenyő ágakon csendben szenderednek. 
Téltiszta fuvallat, elringató álom. 
tekintetem csügg a csillogó paláston.

Fotók: Pinterest 


Az utolsó falevél


Hűvös csend borul az éjszakára,
rideg, hideg csókját küldi a szél.
Ködfátyol ereszkedik némán a tájra,
s halkan rebben az utolsó falevél.

Szinte észrevétlen siklott tova
őszi éjek hűs, aranyló illata,
s most dermesztő szelek járnak,
elfáradt őszanyó meleg mosolya.

Levélkoronája kiszáradt, mélabús
arcán mély barázdák tekeregnek,
aludni készül, lámpást gyújt az ég,
s az utolsó levelek is elszenderednek.

Elmúlt minden, ami oly pezsgőn élt,
nyüzsgött, burjánzott és zenélt,
s most kopár ágak merednek némán,
elfeledve az egykor izzó szenvedélyt.

2018

Fotók: Pinterest 


A legszebb pillanat

A legszebb pillanat,
mikor kezed kezemhez ér,
s lelkünk fon körénk fénykoszorút.

A legszebb pillanat,
mikor szemed szememben él,
s arcomon mosolyod tükre pirul.

A legszebb pillanat,
mikor együtt dobban szívünk,
s melódiája lágyan, mélyen dalol.

A legszebb pillanat,
melyben behunyom szemem,
s ölelésedben elfeledem földi létezésem.

A legszebb pillanat
örökké bennem él...
A legszebb pillanat
Lelkedben zenél...
A legszebb pillanat,
melyben szívünk dobbanása egybekél.

2018

Fotók: Pinterest 


Van az a pillanat...


Van az a pillanat,

mikor alkonyba borul az ég,

mikor elszenderednek a fényes csillagok.


Van az a pillanat,

mikor a bánat könnye megremeg,

s fagyos lehelletével csókol a jeges tél.


Van az a pillanat,

mikor elszállnak a remények, a vágyak,

mikor nem marad semmi, csupán a magány.


Van az a pillanat,

mikor merengőn a távolba nézel,

s nem vár más, csak a kegyetlen halál.


Van az a pillanat,

mikor elszáll minden szó, mint ejtettél,

minden érzés a távolba szakad.


Van az a pillanat,

mikor a sziklaperem szélén süvít a szél,

s szikrázó villámok hada őrjöngve jajgat.


Van az a pillanat,

mikor egyedül állsz az esőben,

s elgyötört arcod mossák a tisztító cseppek.


Van az a pillanat,

mikor észrevétlen megáll a szív,

s az idő némán áll körötted, nem halad.


Van az a pillanat...

s Te behunyod szemed,

átadod magad...

lélegzeted árnyék csupán....

s az eső csak esik, esik...

és elfolyik minden fájó pillanat ....


2018

Fotók: Pinterest 


Részed vagyok

Életet adtál, véred véremben lüktet,
egyek vagyunk, míg világ a világ;
szívemben érzem minden rezdülésed,
minden bánatod lelkemben kiált.

Te vagy az Élet, az Aranyló ragyogás,
mosolyod felszárítja minden könnyem.
Oly nagyon szeretlek Drága Édesanyám!
Részed vagyok, s Te örökké itt élsz bennem.

Köszönök Neked minden pillanatot,
mit velem töltöttél, s vigyáztad léptem.
Elszálltak mind, a gyermekkor évei,
s most anyaként is sorsodat élem.

Isteni Csoda e női teremtő erő,
áldás, kegyelem itt e Földön.
Köszönöm Anyukám, hogy megszülettél,
minden szereteted magamban őrzöm.

2018

Édesanyám születésnapjára ❤


Fotók: Pinterest 


Szabad szellem

Mélység és magasság, kik vagyunk,
egy-egy maréknyi őselem,
s e halandó porhüvelyben megbúvó
kortalan, időtlen szellem.

Látod-e arcát a végtelen időnek?
Érzed-e mint áll mozdulatlan?
Csillagok égnek és kihunynak,
s ködfátyol ruhája nesztelen illan.

Pillanatok, évek, sűrű hétköznapok,
láthatatlan futnak szemedben.
Elfedik fényét az örökkévalónak,
mint fekete lepel szikrázó kincseken.

De ím, pislákol már a tisztító tűz,
a homályos üvegen átdereng a fény,
emlékezel a múlt idők hangjára,
s fellángol szívedben a remény.

Él még e Földön a szívekben szeretet,
a lelkekben békesség pihen,
s nyugvón várakozik minden emberben,
a kortalan, időtlen szellem.

2018

Fotók: Pinterest


Emlékezem

Csöndbe burkolózik a pillanat,
lemenő napnak fénye csillan;
megpihennek a zúgó hullámok,
reád emlékezem álmaimban.

2018

Fotó: Márton Krisztina

Facebook: Kriszty's Couldy photos


Kincs a gyermek

Rímeket adj a gyermeknek,
csodaszép szódallamokat.
Meséket álmodj szívébe,
s azokból sző majd álmokat.

Lágyan csengő ritmusokat adj,
s pergő, vidám táncokat,
a természet tiszta érintését,
s ő ezekből értékeket farag.

Szeretetet adj a gyermeknek,
kedves simításokat,
bizalmat és emberséget,
feltétlenül higgye minden szavad.

Adj néki elfogadást,
önbizalmat, erős hitet;
kincs a gyermek, s midőn felnő,
mindent, mit kíván, elérhet.

2018


Fotók: Pinterest


Örökké élsz bennem

Életednek alkonyán
hajad ezüstlőn fénylik,
szemeidben bölcs sugár,
mosolyod aranylik.

Szíved dobbanását
szívemben őrizem,
véred áramlását,
véremben érezem.

Neked köszönhetem
Földi létemet, 
s hogy felneveltél,
óvtad gyermekedet.

S ahogyan az őszi nap
melengeti hajamat,
tekinteted simogatja
elmerengő arcomat.

Édesapám, szeretlek
oly mélyen a lelkemben!
Örökkön ismertelek,
s örökké élsz bennem!

2018

Édesapám 70. születésnapjára ❤

Fotók: Pinterest 


Végtelen körforgás


Ég és Föld szerelme lobog bennem,

Isteni játék, mennyei nász,

Gaia szent méhében fogant

Teremtő ősrobbanás.

Ím, e törékeny emberi test,

hús és bőr csupán a váz,

s némi kemény anyag,

mily nagyszerűt mintáz!

Otthonom e nemes burok,

e kecses női forma;

ajándékom, féltett kincsem,

lelkemet Ő hordozza.

Méhemnek áldott gyümölcse,

a Gyermek, ki fényből született,

angyalok fényes küldötte,

ki testemből nyert életet.

Liliomnak könnyű kelyhe,

bársonyos szirompalást,

apró élet, édes lélek,

végtelen körforgás.

2018

Shoya


Csillagpalást


Éjszaka csendjében,

Balatonnak hűs partján,

tűnődöm a túlpart pislákoló fényein...

Mint megannyi gyémánt az éj fátyolán,

csillogó gyöngysor,

a távolból visszatekint.

Fénynyalábok járnak táncot

a sötét, álmos vízfodrokon,

s elszunnyadt a parti rév is,

ásítva nyújtózik a békés parton.

Lenn a mélyben,

hálóruhát ölt a népes vízivilág,

s csendesen hajtja álomra fejét

sűrű nád közt, a vadkacsa család.

Csend van...

Végtelen csend borult e csodás tájra,

csak tűnődöm, tűnődöm némán,

s betakar az este csillagpalástja.

2018

Fotók: Pinterest 


Békesség szigete

Békesség szigetén ébredtem,

hol minden nap egy újabb sóhaj;

elszállnak a gondok, s a nappalok

táncolnak az örökkévalóval.

Órák folyói zubognak, pillanatok,

s évmilliók telnek, percek repülnek;

a mozdulatlan lebegő tájban,

mint szomjazó oázis, felhevülnek.

Végtelen kékségben szikrázó színjáték,

szivárvány keskeny hídja ível,

lábnyomok fénylenek, távolba lépkednek,

s követem őket tiszta szívvel.

Bársonyos érintés, selyemsima álom,

haladok, szaladok, szállok, lebegek,

színörvény tengerbe merülve,

a szivárvánnyal eggyé leszek.

A Mindenség fénylő óceánja ölel,

feloldódom a könnyű habokban;

megszűnnek a tegnap gátjai,

s áramlok a véget nem érő Univerzumban.

2018

Fotók: Pinterest 


Nyugalom szigete

Sérelem nem szakítja szívem,
csendben mosolygok emlékeken;
távoli, keserves perceken,
miken egykor nem nevettem.

Tűrtem sorsom, s mentem...
kegyetlen kínlódtam, s remegtem;
baljós gondolatok tengerében
fuldokoltam, s alámerültem.

Rég volt...évtizedek haladtak,
s midőn telt napra nap,
a dühös hullámok elvonultak
békés, szelíd partra simultak.

Nyugalom szigete épül bennem
kavicsról, kavicsra, csendben;
kristálykék égbolton lebegve
megfürdök tejszínhab fellegekbe.

Otthonom a tágas nagyvilág,
végtelen tér, szabadság;
harmatot fűszálról szürcsölök,
bőtermő fák adnak gyümölcsöt.

Vízesés cseppjei, mint fátyolfelhő,
testemet borító selyemkendő;
simogatva, lágyan érintik bőröm,
s megpihennek virágszirom törölközőmön.

Hajam langyos szellő szárítja,
esti fuvallat kedvesen simítja;
aranyló csillagtenger alatt
angyalok őrzik az álmomat.

2018

Fotók: Pinterest 


Átmenet

Minden pillanat egy örökkévaló,
s e kővé dermedt csendben
tágra zárt szemekkel hallgatok...
néma kiáltás sajog szívemben.

Megállt az idő bennem,
csupán a tér mozog köröttem,
mint csillagok kihunyó fénye
zuhanok a végtelenben.

Sötét, fekete folyó, mi elsodor,
partjain éneklő századok;
könnyeim patakokká duzzadnak,
s ernyedten a mélybe ájulok.

Testem kihűlt porhüvely
némán sodródik a hűs habokban,
s törékeny lelkem elillan,
mint hófehér pillangó a magasban.

Mennyeknek kapuja kitárul,
ölelő karodba repülök boldogan
aranyszín fényed átölel,
s megtisztulok örök mosolyodban.

2018

Fotók: Pinterest 


Köszönet

Értéke van ma még
a lélektisztaságnak?
Behódolunk csendben
a világ zajának...

Elfáradt a sok szív,
elcsügged a lélek.
Oh, hol van a szeretet?
Elsorvadt az élet.

Hol van a bizalom, 
a hit a Mindenségben?
Kevesen bíznak már
a Gondviselésben.

Teher hátán teher,
mázsás gondok súlya,
földig hajol az ember
másik köti gúzsba.

Hol van a szabadság?
Hol az örök hála?
Nem hisznek többé
egymás szavába!

Gyötrő mindennapok,
szétzúzott idegek,
gazdag szegényt öl,
s uralkodik gyenge felett.

Drága Jó Istenem,
adj békességet;
nyugalmat, áldást
az emberiségnek!

Adj, kérlek igaz szót,
végtelen szeretetet;
megértést, türelmet,
elfogadást az embereknek.

Adj erőt, bizalmat,
Benned való hitet!
Mondd el, hogy szereted
minden gyermekedet!

Örök hálám vezet
mindennapjaimon;
Neked, Égi Atyám
köszönettel tartozom.

2018

Fotók: Pinterest 


A balkon rejtekén

Puha felhőköntöst vett magára
a nyáresti égbolt könnyedén,
langyos szellő susog szelíden
fák leveleinek ezredén.

Hajam cirógatja, vállam simogatja,
s virágok bódító illata száll felém;
oly csodás e késő éjjel 
a kedves kis balkon rejtekén.

Csillagok hunyorgó fénye
szűrődik át a fodros felhőköpenyen,
s műholdak úsznak felettem
a végtelen égi tengeren.

Csendben behunyom szemeim, 
nyugalom, békesség átölel,
s e határtalan szépségben
lelkem könnyű szárnyra kel.

2018

Fotók: Pinterest 


Altatódal - Az utolsó napsugár

Lomha felhők vontatottan úsznak
az ég szürkülő tengerén,
ásító inas, ki a távolban
lustán nyújtózik fekhelyén.

Esőcseppek finom koppanása,
mint billentyűk a zongorán,
dallamot játszik fülembe,
miközben pacsirta szól a fán.

Oly békés e nyári este,
a napkorong nyugovóra tér,
s vele alszik a természet,
csupán a langyos szél zenél.

A színek megfakulnak,
sötétre vált a nappali táj;
álomra hajtja arany fejét 
az utolsó napsugár.

2018

Fotók: Pinterest 


Szelek szárnyán

Vándor madár, szabad madár
széles szárnyad messze vágy',
egykoron, kit rabság gyötört,
szíve immár széllel száll.

Napnak lenyugvó sugára,
éjnek tiszta leple vár,
nyughatatlan lelked végül
békére, szeretetre talál.

Korlátok már nem gyötörnek,
börtönöd ajtaja nyitva áll
repülj bátran szellő szárnyán,
Te csodás, Égi madár!

Bontsd ki szárnyad, emeld állad,
távoli világok várnak rád.
Kecses a tested, tiszta a lelked,
csak repülj, repülj, meg ne állj!

Csillagok várnak, mesebeli tájak,
utad a végtelenbe vezet;
Áldott a léted, leróttad vétked
szívedben feltétlen a szeretet.

2018

Shoya


Földi paradicsom

Hol béke és szeretet honol,
s ezernyi dalosmadár dalol,
hol a természet zöldje integet
nem számolom ott a néma perceket.
Hol vadvirágok táncra hívnak,
szellő szárnyán hajladoznak,
pillangók könnyű teste libben,
fűszálakon bogár zizzen.
Lemenő nap fénysugára
búcsút int e mesés tájra,
eltűnő aranyszín mosolya
arcomat kedvesen csiklandozza.
Ülök elmerengve, rezzenéstelen,
lelkem e mennyben boldogan pihen.
S a lágyan fodrozódó víztükör alatt,
csodálok apró testű, kecses halakat.
Lényembe szívom víznek friss illatát,
fülembe susogó fák halk szavát.
Mosolyogva hálát adok neked,

Istenem, ki e csodát teremtetted.

2018

Veled szárnyalok

Meleg bőröd illatát

mélyen magamba szívom,

érintésed sóhaját,

lelkembe simítom.

Ölelő karjaidban

lágyan pihenek.

Szerelmes szavaidban

örökre elveszek.

Hangod dallamára

szívem táncot lejt,

szemeid szavára

tekintetem felelt.

Mosolyod napsugár,

arcomon ragyog.

Köröttünk lebegnek

Némán a csillagok.

Megannyi pillanat,

mit veled tölthetek,

lelkem kezdetekkor

eggyé vált veled.

Ezredévek mentek,

jönnek újabb századok;

mindig fogod kezem,

s veled együtt szárnyalok.

2018

Fotók: Pinterest 


Hálaima

Isteni fényed féltőn átölel,

szereteted lényemben érzem,

kedves szavaid fülemben zengenek;

ajkad szavamra többé nem felel.

Ülünk a néma csendben,

lágyan ringó csónakunk halad;

életnek vize nem segít már,

lelked, mint madár szárnya rebben.

Minden pillanatban veled vagyok,

tekinteted nem feledem;

csak az órák, percek vánszorognak bennem-

nélküled végtelen' magányos vagyok.

Tudom, hogy az élet nem gyötrelem,

óvón vigyázod lépteim;

csillogó szemed színét látom az égben,

válladra hajtom megfáradt fejem.

Tengernek hűsítő habjaiba merülök,

szívemmel látom drága mosolyod;

lelkem lelkeddel táncol az égben,

mint kecses pillangó magasba repülök.

Köszönök mindent drága Apám,

az életemet köszönöm neked;

emléked a legféltettebb kincsem:

érted szól most hálaimám.

2018


Hiszek...

Hiszek a szépségben, a szellem erejében,

a végtelennek tűnő messzeségben.

Hiszek a pillanatban, a pezsdítő dalban,

a változásban, a szabad gondolatban.

Hiszek mindenben, ami jó,

ami sokaknak fel sem fogható;

hiszem a boldogság szédítő mámorát,

nem őrzöm magamban a múlt sötét árnyát.

S hiszem, hogy a Földön érték a szeretet,

míg e világra születnek drága gyermekek.

Hiszem, hogy elmúlik minden gyötrelem,

messze száll minden keserű félelem.

Hiszem a szerelem emelő erejét,

embertársaim tiszteletét.

Hiszek a harmatos fűben, napsugárban,

minden földi és égi csodában,

a természet tiszta szépségében,

erdők mélyének nyugalmas csendjében.

Virágok bájában, bogarak táncában,

s a mezőn zengő tücsök szerenádban.

Hiszek az ég szikrázó kékjében,

s a hűsítő, simogató szélben.

Hiszek a madárban, ki nap, mint nap dalol,

énekét zenéli fáradhatatlanul.

Hiszek benned, ki egy vagy velem,

kivel osztozom e csodás életen.

Hiszem, hogy egyenlő mindenki és minden,

hogy édesapánk a teremtő Isten.

S hiszem, hogy mindenki nemes céllal született,

lelkében érzi az isteni rendet.

Midőn szívét szakítja temérdek teher

a mázsás súly nem nyomja hitét el.

Tekintetét az égre emeli,

begyógyulnak az élet kegyetlen sebei.

Hiszek az ölelésben, a csókban,

az ígéretben, a kimondott szóban.

Hiszek a család szentségében,

szülők, nagyszülők vigyázó szemében.

Hiszek a testvérek szövetségében,

gyermekeink ragyogó tekintetében.

Hiszek a jövőben, és hiszek a múltban,

hiszek a jelenben, a mostban.

Hiszem, hogy belőlem indul az élet,

meglátok minden örömöt és szépet.

Hiszem a szellemet, az örök létet,

a nyugalmat, a békességet.

S látom a bajt is, a súlyos gondokat,

járom a sima és rögös utakat.

De nem feledem a mindenség örök hatalmát,

az Univerzum bőséges jutalmát.

Elfogadom e csodás ajándékokat,

boldogsággal töltöm minden napomat.

2018


Látod-e?

Látod-e szépségét üde zöld fűszálnak,
égbe vágyó, fényben fürdő szentjánosbogárnak.
Látod-e mosolyát édesanyádnak,
csillogó szemében, ha megbújik a bánat.
Látod-e a könnyeket, a boldog perceket,
meglátod-e az igaz szerelmet?
Érzed-e fák könnyű sóhaját,
erdő mélyén hűs pataknak frissitő moraját.
Illatát az esti nyáréjszakának lényedbe engeded?
Csillagok tengerében megfürdeted?
Lelkedig hatol a holdnak szelíd fénye;
megérint ragyogó, tiszta szépsége?
Gyermeki énedet őrzöd-e, engeded
belőled áradni a szeretetet?

Meghallod-e vajon hívó szavát a végtelennek,
énekét dalosmadarak ezreinek.
Tudsz-e gondolatban felröppeni az égbe,
az univerzum végtelen mélységébe.
Kinyitod-e kapuját a mindenségnek?
Átadod-e magad az ősi teremtésnek?
Együtt élsz-e mindennel, mi neked született;
hálás vagy-e mindenért, mi neked rendeltetett?
Csoda az élet, minden cseppje jutalom,
s ha sötét árnyékként beborít a fájdalom,
gyógyítsd szíved felkiáltó hangját:
Mindenre a szeretet az orvosság!
Emeld tekinteted a kéklő messzeségre,
míg betakar csendben a nyugalom, s béke.
Kövesd a hívó szót, a belső hangot,
mint Messiást, fényesen vezérlő csillagot.
Vidd hírül szavát a végtelennek,
szerető áldását a teremtő Istennek.

2018

Fotók: Pinterest 


Éden, vagy pokol?

Pokol és éden, éden és pokol

emberek szívében melyik érzés honol?

Létezik-e csend és béke,

az összhang zenéje,
mi lelkekben rejtezik,
várja, hogy ideje ím elérkezik.
S az idő halad, 
csendben szalad,
elillan egy lélegzetvétel alatt. 
Vágyak szállnak,
röpke árnyak,
célok, tervek odáznak,
majd semmivé válnak.
A lélek jelre vár,
nyugalma körbejár,
a nagy Terv összeáll,
s ím, minden a helyén már. 

2018


Ákos: A kezdet előtt című dalának ihletésére


Testvérlélekhez

Lelked kapuján ki belép, fényre lel,
magasan szálló madarat kevesen érnek el.
Csodálni röptét micsoda szerelem,
gyilkos dolgokra képes a félelem.
Ki irigyli annak szárnyaló életét,
homály leple fedi két szemét;
ám együtt lebben vele, kinek szíve tiszta,
nem vágyik sárba, szürke porba.
Emelkedj, büszkén szállj a fellegekbe:
Repülj, s boldogságot hints az emberekre.

2018


A holnap ígérete

Lehet sötét, és komor most az éj, 
ám bíbor fényével simogat már a hajnal.
Hunyd le kedves, szép szemeid,
s holnap együtt szárnyalhatsz a madarakkal.

Ne hidd, hogy mélybe ránt e bűzös mocsár,
nézz bátran a felkelő Napra,
engedd, hogy öröme bódítson, 
köntösként vedd most magadra.

Minden lépted, mit megtettél,
segítőd lészen, meglásd;
kincsként tér vissza hozzád, 
minden szeretettel teli imád.

2017


Vagyok, aki vagyok...

Vagyok, aki vagyok, aki létezem,
bennem öltött testet minden őselem.
Részemmé vált a világ maga;
benne vagyok, s bennem van minden mosolya.
Bennem sír a lélek, ha sírnak gyermekek,
Anyák, kik értünk adnak életet.
Bennem robban bomba, ha kitör a háború,
bennem jajdul mindenki, aki szomorú.
De bennem sarjad élet, ha jő a pirkadat,
lombos fa leszek évtizedek alatt...
Virágot nevelek, gyümölcsöt érlelek,
nem pusztítanak el kegyetlen, zord telek.
Bennem él mindenki és minden,
egy vagyok belőled, Isten, 
teremtő mag e földi létben.
S te is mag vagy, csoda a teremtésben,
belőled, s belőlem újabb csoda lészen,
benne él tovább minden sejtem és vérem.
S bennünk lobog izzó tüze a Napnak,
bennünk csobog kristályvize a pataknak.
Bennünk éled újra a természet maga, 
kincseit bősséggel ajándékul adja.
Teremtő erő, te igazi áldás, 
bennem él és zenél minden ősi tudás.
Csillag vagyok, felhő vagyok,
lombok között napfény vagyok;
szellő vagyok a hajadban,
tollpihe a madarakban...
Harmat vagyok pókfonálon,
álom vagyok szempilládon, 
gyöngyszem vagyok kagyló ölén, 
hullám vagyok tenger színén.
Szivárványban elolvadok, 
folyóvízben messze futok.
Keress bárhol, megtalálhatsz
minden fában megcsodálhatsz.
Napnyugtában, napkeltében, 
megfürdök szemeid fényében.
Mosoly vagyok ajkaidon,
dallam vagyok szavaidon.
Én vagyok te, s te vagy bennem én, 
végtelen utamon a mindenség tenyerén.
Egy vagyok veled, s minden létezővel,
szívemben lüktető erővel
suhanok szabadon fellegek felett,
időn és téren át lebegek.

Vagyok, aki vagyok, utazó;
élet értelmét kutató.
Művész vagyok, költő, író, zenész, 
szobrász, illusztrátor, festőművész,
felfedező, lélekelemző,
édesanya, teremtő.
Feleség vagyok, támogató,
gyermek vagyok, szelídhangú.
Virág vagyok, színes, illatos, 
harcos vagyok, erős, izmos.
Gyémánt vagyok, csiszolatlan,
megbújok a pillanatban.
Erdő mélyén moha vagyok,
tévutadon irányt adok.
Itt is vagyok, ott is vagyok,
életemben jelen vagyok,
én vagyok, aki vagyok.

2017 ♡


Illúzió 

Illúzió csupán, mit esti égboltra fest ezernyi csillag fénye, 
illatos nyár éjszakán elmerülök a végtelen tengerébe.
Otthon vagyok bárhol e Földön, ha otthont lelek önmagamban, 
boldog a perc, melyben szabadságom visszakaptam. 
Millió élmény és csodás pillanatok százai várnak,
nyitom kapum, tárom szívem, elébe állok a nagyvilágnak!
Minden tettel, minden bennem élő szóval,
minden képpel, minden illúzióval, 
magam adom, tiszta tükörként csillogva. 
Nézz e mélységbe, s lásd magad megtisztulva.
Ragyogjon fényed, Isteni önvalód tündököljön,
mint sebes üstökös, hírt vigyen, távoli tájakon messze repüljön.

2017



Szeretni született


Harcol bennem e két elem;

erő és félelem.

Nem lehet naggyá, ki gyenge benn,

kiben a teremtő erő végtelen.


Az győzhet a kétség felett,

kiben határtalan a szeretet.

Sebet többé nem ejthet

szabadságon a gyűlölet.


2017

Megsemmisülten

Talán nincs mit mondanom, csak gondolkodom...
Talán nincs is életem, csupán illúzióként létezem.
Ki tudja a választ, ti tudjátok angyalok? 
Elsodor az élet...vagy jó helyen vagyok? 
Számtalan érzés kavarog bennem, számtalan gondolat gomolyog...
Sűrű köd, és felhő paplan mibe most bebújok.

Körülölel puha dunna, pihék ezrei cirógatnak, 
megpihenek óvó karjaidban, 
nincs helye kínzó szavaknak.
Sűrűn hull a könnyem,
tisztára mossa fáradt arcom,
szívem fájdalmát messze hordja, 
mint sűrű folyó, sebesen a távolba zakatol ...
üres minden... 
elszállt minden szó és gondolat...

Foszlányok tűnődnek csupán megsemmisülten,
s vérem csendesen folyik ereimben...

2017




-----------

Sötét árnyak körbe zárnak,
kéklő égen felhők járnak.
Szelek szárnyán repülök,
végtelenbe szédülök. 

2016


Elemek ereje

Repüljünk szabadon, színes buborékokon,
kéklőn, lilán fénylő könnyed burkokon.
Emelkedj magasba, illanó gondolat,
szállj fel, tárd ki szárnyad, éld meg önmagad.
Utazz tengereken, zubogó vizeken,
gomolygó felhőkön, buja, zöld földeken.
Szórd szét fényed csillogó magvait,
lelkedből szólnak most igaz szavaid.
Tűz erő lobogva hevíti vágyaid,
előtör, felperzsel, égeti falaid.
Nőjj magasra, erős tölgy, lombosodj,
magas hegyek hátán tornyosodj.
Sárkányok ereje adjon erőt neked,
tigrisek szelleme hassa át lelked.
Suhanj az égbolton, fenséges sasmadár,
ébredj fel, éledj fel, aranyló napsugár,
új utad kapuja nyitva áll, lépj be már!

2016


Világítótorony

Távolban egy csendes orom,
alant egy világítótorony
csendben őrzi a partokat.
Fénynyalábot vet a vízre,
hajósoknak így segítve,
biztosítva nyílt utat.
Estefelé jár az idő -
égbolton rőt, sötét felhő -
aludni tér a Nap.
Ködös tájban, vad vizen
kis vitorlás sebesen
szeli a habokat.
Kormányosa messze réved,
kémleli a parti révet,
várja kedves otthona.
Míg a horgonyt leereszti
vitroláit felgöngyöli,
víg kacaj szól boldogan.
Ölelő kar fonja körbe,
gyermekeit kapja ölbe,
mámorító pillanat.
Torony mellett kicsiny kunyhó,
erős, meleg rönkházikó,
békés, boldog kis sziget.
Finom illat száll magasba,
hívja őket csalogatva -
haza indul a kis csapat.
Édesanyjuk szeretettel,
mosolyogó, szelíd tekintettel
köszönti a hármakat.
Éjnek csillagszőnyeg leple
lágy sugárral takarja be
kis családnak tagjait.
Nyugodt, könnyű pille álom
tekeredik színes szálon,
amíg jő a pirkadat.

2016


Életfolyam

Tedd, mit szíved diktál,
józanabbik eszedre hallgass. 
Csodák várnak ott, lelkedben legbelül,
amint gondolataid zaja nemesen csendesül.

Adj hálát, s hidd, az életed
sebesen, szelíden kanyargó folyó.
Szigetek, kikötők, partok,
utad során eléd táruló feladatok.

Zuhatag morajló habjai
törik meg egyhangú folyamod,
mélyre húznak, felkavarnak, 
zúgva-zsongva elsodornak.

Majd csendes szakasz jő,
kedves, békés partvonal.
Csillogó vized maga a nyugalom,
újabb kalandokig íme a jutalom.

2016


Láthatón túl

Végtelen időben felhőkön suhanok,
földi életemben perceket számolok.
Rendelt sorsom pereg, pillanat repül,
születtem, szerettem, elmúltam kívül.

Testruhám itt hagyom, lelkem szabad madár,
fényösvényen túl kitárt kapu vár.
Szellemem, mint kicsiny hajó tenger habjain,
lágyan ringva megpihen nyugalom partjain.

2016



Vonakodó, pergő idő 

Órák, percek lassan mennek,
vánszorogva nyögdécselnek,
kattan, kettyen, tikk és takk, 
elillan a pillanat.

Napról-napra, hétről hétre,
tovatűnik évről-évre.
Elrepül, ha nem is látod,
emlékekben megcsodálod.

Minden évvel egyre gyorsabb,
tengernyi perc összeolvad.
Szökell, pereg, cammog, halad,
gyorsan száguld, lassan ballag.

Perdül-fordul, száguld, siklik,
villámgyorsan eliramlik.
Szállnak hónapok és évek,
megállok és visszanézek.

2016



Lélektükör

Tiszta szívvel, tiszta szemmel,
tiszta színű minden ember.
Fényes körülöttünk a világ.
Fújd el hát a homály fátylát!
Minden gőg és bánat maga,
szenvedésünk igaz oka.
Győzd le most a félelmeket,
Tisztítsd lélektükrödet.
Lelked mélyén sötét kút
rejti a sok titkot, bút.
Ezeket ha megfejted,
kristály vizét kimered.
Fényed erős, ragyog benned
egész-séged, bölcsességed.

2014-15


Életvirág 

Életvirág, lélek virág,
szellemtestben ébreszt imát.
Pihekönnyű szárnyon lebben,
pillangónál kecsesebben.
Táncot jár a Hold fényével,
hajladozik szépségével.
Napsugárban fürdik, csillog, 
fényességben újra ragyog.
Arany csillag ezüst fénye,
megnyugvás hull szép szívére.
Béke puha, fehér fátyla
szeretetbe bugyolálta.
Tisztán fénylő harmatcseppben
kristálykéken, lágyan pihen.
Dalt dúdol a szivárvánnyal
Eggyé vált a Földanyával.

2014


Négy évszak versek


Nyár dala

Narancs fényben izzó táj,
messze nyúló szép határ,
felhők sötét kékje száll,
utolsót int napsugár. 
Hold sarlója kecses ívű,
ezüst kifli, fehér fényű. 
Rózsaszínű fátyolfelhő,
meglibbenti kecses szellő.

2016


Szendergés

Rőt és arany avar susog
forrás vize csengőn csobog.
Hosszú ágak, magas fának
gyökerei messze járnak.

Elbóbiskol madár, bogár,
megpihen immár a táj.
Csendes télre készülődik, 
dermedt álom ereszkedik.

2016


Őszi kép

Arany lombok, őszi árnyak,
narancsszínű fények szállnak.
Pompás piros, rozsdabarna,
avarszőnyeg lendül dalba.

Csizma alatt zizeg, ropog,
illat lebben, lágyan susog.
Csendes ösvény tisztás szélén,
tekergőzik erdő mélyén.

Madár dalol, harkály kopog, 
kicsi patak vígan csobog.
Tiszta vizének zenéje
tovaszáll a messzeségbe.

2014 


Kristálycsend 

Puha pelyhek, pillanat varázsa,
felhőfüggöny csipkeruhája,
lágyan hullik, fűszálban megpihen,
hófehér mosollyal hívogat szelíden.

Jégkristály pamacsok, piciny tűlevelek,
apró fenyő ágon csendben szenderednek. 
Téltiszta fuvallat, elringató álom. 
tekintetem csügg a csillogó paláston.

2016


Szeretteimhez írt versek


Fénylő csillag
(Kislányomnak)

Nem létezik fénylőbb csillag,
hajad selyme szellő illat.
Sűrű pilla libben körbe,
árnyat rajzol zöld tükörre.
Lelked tiszta, békés fénye
pajkos táncként csillog benne.
Elvarázsol lényed éke,
szerelmetes igazgyöngye.
Kezeid lágy érintése,
bársonykendő ölelése.
Kedves arcod rózsaszirma
csendben hajlik rózsapírba.
Ajkacskáid finom íve
csilingelőszín cseresznye.
Ajándék a léted, drága kincs,
értékesebb élet nálad nincs.
Szivárvány vagy, tündérálom,
veled tökéletes a világom. 


Anyukámnak


Szeretettel teljen szíved,
szivárvány ölelje lelked,
boldogság kísérje utad,
napfénnyel fond körbe magad.
Ezer csillag rád ragyogjon,
mosolyodba kincset hozzon.
Virág szirma, arcod pírja,
szellő szárnya rásimítja.
Ezüst holdnak szelíd fénye
életedet vezérelje.
Hívjon táncra vidám dallam,
hangod hallom minden hangban.


Apukámnak

Barázdák mintázzák kedves homlokod,
szeretettel teljes huncut mosolyod.
Szemeid fényében szelíd, bölcs sugár,
Ó, drága Apukám, de sokat adtál!
Szeretet szála összeköti szívünk,
több ezer mérföldről összeér a lelkünk.
Köszönöm tenéked drága létedet!
Kívánok Neked hosszú, boldog életet! 


Nagymamámnak

Mintha látnám kedves arcod,
meleg barna szemed ragyog.
Fényes, csillag lelked benne
reám tekint, fürdök benne.
Drága szíved arany fénye
szeretettel ölel körbe.
Virágszirmok könnyű selyme,
Illatozzon életedbe. 


Karácsonyi versek


Karácsonyi angyal


Aranyló fényű, hófehér lélek,
Karácsonyi angyal, szeretettel kérlek,
hozz békét, áldást a földi népnek,
tisztánlátást, igaz hitet gazdagnak, szegénynek!

Mindahány otthonban boldogság lakozzék,
szeretet szívünkből soha el ne fogyjék,
lelkünknek szépségét díszítse egészség,
bőséggel teljen meg minden kedves hajlék!

2015  


Karácsony

Karácsony angyala fényt hoz a szívünkbe,
megölel csöndesen szeretet melege.
Ünneplőben pompázik a színes nagyvilág, 
otthonokban lágyan lobog sokezer mécsvilág.
Fahéj, narancs, fenyő illat lebben,
gyermekünk mosolya szemünkben megpihen.
Lelkünkben békesség, megértés honol,
minden baj és bánat messzire vándorol.
Őrizzük szívünkben e meghitt perceket,
új évnek napjain gyógyítson szeretet.
Hálával köszöntse minden ember reggel
a felkelő Napot, mely fényével megtisztel.

2014


Szellőtánc versek


Szőlőszemek zamata

Mámorító zamatát a nyár hozta,
színének bíborát festette Napnak sugara.
Hamvasságát égnek tiszta kékje lehellte,
Gömbölyded szemeit gazda szeme növelte.
Reccsenő, friss húsát eső tisztította.
Csillogó cseppeket szellő szárította.
Kisajtolt levét majdan hordó érleli,
Bársonyos nedűje ím élettel teli. 

2016


© Minden jog fenntartva!

© All rights reserved! 


Amennyiben kérdésed, észrevételed, gondolatod merül fel, az alábbi kapcsolati űrlapon is tudsz nekem írni. :)

Köszönöm szépen! :)

Orsi

Legyél te az első, aki értesül az újdonságokról!