Kosár
0
0 Ft
Inna Vogel - versek
Inna Vogel - válogatott versek
A Szerző így mesél önmagáról:
Inna Vogel vagyok. Szlovákiából származom, de Budapesten élek, és egy multinacionális vállalatnál dolgozom. Ahogy Pavel Zalcman orosz író (többek között) mondta: "Írok a fióknak...". Tizennégy éves koromtól ki-be jár bennem a rejtőzködő írói szenvedély, amikor is az Óramutató címmel megnyertem egy iskolai fogalmazást. Csak ennek a "szállodai vendégnek" engedem a jövés-menést, mert soha nem hazudik. Meggyőződésem, hogy varázstoll nem létezik. Ezért jó írások sem léteznek jó könyvek olvasása nélkül. Engem Stephen King veszett kutyája tanított meg az olvasás szeretetére - kilenc voltam. Később írni, a melankólia. Úgy gondolom, az orosz íróknál senki nem ismeri jobban a lelket. Lazítani meg ott van a skandináv krimi.
A haiku nekem olyan, mint apámnak a kishalfogó háló. Amíg ő horgászik, én belelógatom lábam a tó vizébe... sima kavicsok/koccanása várja a/lábam játékát. Látod? Ha ezt nem írom le tizenhét szótagban, elúszott volna, mint amott, az a fürge kishal.
Életemet meghatározó mottó:
"Magadra ítéllek."
~ Fodor Ákos~
A HELY
Ő már tud rólunk. Mi még nem róla.
Ő fog ránk találni, és nem fordítva.
Útvesztő vezet odáig. Rettenetesen hosszú.
Az útvesztő fogja mutatni a helyes utat,
és nem mi fogjuk keresni üres torkát.
Éjszaka lesz.
Csillagos. Nedves. Gombaszagú. Megfejthetetlen.
Ott lesz a helyünk.
Ott lesz a Hely.
Ott lesz a tér és az idő.
Kettőnké.
Az erdőben.
A hegy alatt.
Érezni fogunk. Vágyakozni.
Érintés lesz. Sok.
Lesznek ősi ösztönök és feneketlen mélységek.
Lesz élet meg halál.
Megleljük majd a mindenhatót.
Hideg idő lesz. Sötét.
Áldozatok leszünk, áldozatokat hozunk.
Szenvedni fogunk. Boldogok leszünk.
Napkeltekor kiegyezünk mindenhatónkkal.
Néhány óráig hisszük majd,
hogy örökké élhetünk.
Finom szürkeségben mozdulatlanok leszünk.
Felnézünk az égre.
Változni fog. Piros lesz.
Mi felkiáltunk a gyönyörtől.
Megadjuk magunkat. Letérdelünk elé.
Megáll a szívünk. A vérünk nem folyik tovább.
Csend lesz.
A lombok között titok szűrődik át.
Valami suttog.
Érinthetetlen. Mégis megérintjük.
Belenézek a szemedbe.
Folyékonnyá válunk.
Egyek leszünk.
Te, én és a föld.
♡
A MAGYAR KÖLTÉSZET NAPJA
/2020. április 11./
a költészet
vagy az égbe emel
vagy a földbe tapos
ne kérdezz előtte
ne válaszolj utána
mert sanszod elvész
hogy arról szóljon
amiről tilos beszélni
nincs háború
költészet nélkül
költészet nélkül
nincs béke
sem napkelte
sem depresszió
sem cigaretta
sem élet
sem halál
Lorca azt kiáltaná
felhők
Bukowski azt kiáltaná
szajha
mi ne kiáltsunk
semmit
mert egyikünk
se tudja igazából
mi a költészet
legyen a pohár
mindig túl nagy
legyen a víz
mindig túl kevés
a költészet
mosógép
tisztára mossa
a szavakat
kiteregeti azokat
egy feszes kötélre
azokat hadd szárítsa
ki a nap
saját jelentésükben
♡
hallgatni kezdelek
nem bírom soká
mindig ez van
egyetlen szavadra
megindul vérem
ki a testemből
szikladarabok gördülnek
alá gyomromba
amaz beomlik
gyenge vagyok hozzád
menekülni gyáva
mégis próbálok
ámde lépek egyet
s mellkason talál
az első ütés
♡
az erdőben találtam
kezedet
enyém
senki nem veheti el
tőlem
másé ne legyen
szorítom mintha
máris tudnám
hogy elveszítem
vér lüktet
tenyerünk közt
félek
valami jön
mi megyünk talán
kezed kiszakad kezemből
a mozdulat csendes
de a fák
üvöltenek
♡
minden válasz
a tükröződésben van
ott keresd
nem a víz alatt
sem a víz felett
hanem a vékony
szerves üvegben
amelyben vibrálnak
az élet fontos
pillanatai
♡
az életnek nincs vége
csak kaptunk
egy lehetőséget
megállni
és lecsupaszítani
magunkat
az önismeretbe
♡
már csak a síneknek
van céljuk
a vonat
amire soha nem szálltál fel
elment
érzed a vasszagot
a kövek stigmákat
nyomnak mellkasodba
és akkor
közbeszól az élet
♡
mint szélben a rezdülések
fákban a mozzanatok
annyiszor játszd
kettőnk dallamát
hadd akarjalak
a végtelenig követni
hadd érezd
érted vibrál
minden vágyam
érted szakad fel
a hajnali köd
♡
BUDAPEST HALLGAT
mindig üvöltünk
a városnak
a város
visszaüvölt nekünk
tessék
most hallgat
s mi nem tudunk
többé üvölteni
egészen addig
hallgat
amíg a fájdalmas
csendben
suttogni kezd
szabad bezártságunkban
azt suttogja nekünk
hogy tegyünk jót
másokkal
ma
mert
holnap
újra nyüzsögni fogunk
és nem halljuk majd meg
egymás üvöltését