Molnár Gál Irén

Molnár Gál Irén /mogáli/

A Szerző így mesél önmagáról:

Gyergyóremetén születtem (Erdély, Románia) A Mindenség ide vetett a Székelyföldre tanulni.

Első világra csodálkozásom vers volt, már kilenc évesen. Középiskolai tanulmányaim idején (Gergyóalfalu), Kincses Pap Emese magyar szakos tanárnő tette tarisznyámba az irodalom szeretet kenyerét, ami aztán elkísért, s törhettem belőle nehézségek idején. Első verseimet az Ifjúmunkás közölte (1970). Szerkesztőként, Cseke Gábor nyesegette szárnyaim, később az Igaz Szó (romániai folyóirat) oldalán Székely János (1980) író.

Az írásban fontosnak tartom a szó-edény tisztán tartását. A lényegre törekszem, le a szó-mag misztériumáig. Ha eltűnődöm a Mindenség csodáin, felfényleni vélem az EGY-et mindenben, és a MINDENséget egy harmatcsepp tükrén. Három gyermek anyja és nyolc unoka boldog nagymamájaként élek Marosvásárhely (Románia) mellett. Tűnődéseim versek, és szívesen megosztom, mint "madárlátta kenyeret", mit tarisznyámba tesz a Végtelen, mígnem számadásra visszaszólít az ÚTról, ki előttünk itt járt, FÉNYjelzett nekünk.



KÓD

/Haiku-füzér/

Földnek menny-jussát

mi kaptuk tisztításra;

lelkünkre kódolt.

♡ 

Titkodat rejtő

hetedik szobád kulcsát

szívedben őrizd.

♡ 

Szívedben, hogyha

elfogadás erő van;

a sors nem teher.

♡ 

Amilyen érzést

világodra sugárzol;

azzal méretsz.

♡ 

Magát az Ember

ha tisztítani képes;

a Föld is tisztul.

♡ 

Lelkünk horizont

rajta tudatunk fény, mi

Új Földet emel.

♡ 

Sejtjeimen mint

tükörszilánkokon fény;

lényed ragyog át.

♡ 

Szeretet láng ha

arcom lobbantja pírba;

nem verhet sötét.

Átfogtam egy fát;

hallani a végtelen

misztériumát.

♡ 

Ha nem borzolja

szél a tó tükrét, rajta

a rózsa boldog.

♡ ♡ ♡


HAIKU VÁLOGATÁS

Mint vízen az ég,
lelkünk fényén méretik
létünk igaza.
Bízz a hullámba,
ha nem csapkodsz ellene,
a hátára vesz.
Krisztus szívén át,
lép világunkba a fény;
"ajtót"nyit nekünk.
Isteni fény, ha
talál benned kanócra;
szíved lángja lesz.

TÜKÖR APEVA

Táj

süllyed

alkonyba,

szórják lombjuk

a vízparti fák;

már hangod csupán

szélsuhogás

sóhaj mi

ködbe

száll.

♡