Molnár Gál Irén

Molnár Gál Irén /mogáli/

A Szerző így mesél önmagáról:

Gyergyóremetén születtem (Erdély, Románia) A Mindenség ide vetett a Székelyföldre tanulni.

Első világra csodálkozásom vers volt, már kilenc évesen. Középiskolai tanulmányaim idején (Gergyóalfalu), Kincses Pap Emese magyar szakos tanárnő tette tarisznyámba az irodalom szeretet kenyerét, ami aztán elkísért, s törhettem belőle nehézségek idején. Első verseimet az Ifjúmunkás közölte (1970). Szerkesztőként, Cseke Gábor nyesegette szárnyaim, később az Igaz Szó (romániai folyóirat) oldalán Székely János (1980) író.

Az írásban fontosnak tartom a szó-edény tisztán tartását. A lényegre törekszem, le a szó-mag misztériumáig. Ha eltűnődöm a Mindenség csodáin, felfényleni vélem az EGY-et mindenben, és a MINDENséget egy harmatcsepp tükrén. Három gyermek anyja és nyolc unoka boldog nagymamájaként élek Marosvásárhely (Románia) mellett. Tűnődéseim versek, és szívesen megosztom, mint "madárlátta kenyeret", mit tarisznyámba tesz a Végtelen, mígnem számadásra visszaszólít az ÚTról, ki előttünk itt járt, FÉNYjelzett nekünk.



KÓD

/Haiku-füzér/

Földnek menny-jussát

mi kaptuk tisztításra;

lelkünkre kódolt.

♡ 

Titkodat rejtő

hetedik szobád kulcsát

szívedben őrizd.

♡ 

Szívedben, hogyha

elfogadás erő van;

a sors nem teher.

♡ 

Amilyen érzést

világodra sugárzol;

azzal méretsz.

♡ 

Magát az Ember

ha tisztítani képes;

a Föld is tisztul.

♡ 

Lelkünk horizont

rajta tudatunk fény, mi

Új Földet emel.

♡ 

Sejtjeimen mint

tükörszilánkokon fény;

lényed ragyog át.

♡ 

Szeretet láng ha

arcom lobbantja pírba;

nem verhet sötét.

Átfogtam egy fát;

hallani a végtelen

misztériumát.

♡ 

Ha nem borzolja

szél a tó tükrét, rajta

a rózsa boldog.

♡ ♡ ♡



HORIZONT

Tapintani arcom;
világot írok
magam köré
szavak: bénák
csak keresés,
csak dadogás,
határolnak mint
hordót a pánt.....
de mint
kenyeret kés,
létem horizontján
a tudat ha rést hasít;
felsejlik világom, hol
nincs lehet, csak VAN,
nincs más, csak a
vászon és kezemben
az ecset......................


GYÖNGYHALÁSZ

A gyöngyhalász
száz, meg száz
kagylót kinyit,
míg talál egyet,
mi gyöngyöt álmodik,
a többi: áldozat
és fontos mégis
mert nélkülük
az EGY nem érlelhetne
csodát...
Egyben a Mindent
amíg látni nem tudod,
hiába gyűjtesz.


A FENYŐ

A fenyő
az elmúlását is
egyenes derékkal állja,
sziklaszírtről ha
zuhanna, ölébe veszi
az egek felhőáradása
s ha völgy ölébe tér,
magára hegyet haragít,
.......................................
izzik alatta s míg
gyémánttá égeti szívét,
föléhajol az ÉG.


ESŐ

Kövér felhők
tartják az eget,
izzadságukból
víz szitál,
Nyárád tükrébe
köröket mártva,
(egymásba futó
univerzumok)
járja táncát az űr,
míg vízre száll
s felveszi fehér
ingét.


KERESTELEK

A végtelen ködén lebegek,
csillagok fűznek,
Föld nem ereszt,
Én; plánéták-rabszólgája,
az álmok vizén
kerestelek.....


HAIKU VÁLOGATÁS

Mint vízen az ég,
lelkünk fényén méretik
létünk igaza.
Bízz a hullámba,
ha nem csapkodsz ellene,
a hátára vesz.
Krisztus szívén át,
lép világunkba a fény;
"ajtót"nyit nekünk.
Isteni fény, ha
talál benned kanócra;
szíved lángja lesz.

KIKERICSEK LILULTAK

Nyárádpart vöröse
víz-ezüstre csorgott,
abban a késő őszben,
szemed hullónap volt.

Kikericsek lilultak
későn kelő lázra,
a táj remegve térdelt,
epedt, meddőn vágyva; 

Nyarat, ami elmúlt,
sohasemvolt esélyt,
tüzet minek szene,
tenyerünk süti még... 

♡ 


MINT A CSILLAGOK
(Délia Galaxisa-nak)

...a csillagok;
bűvös körükben, egyedül
körültáncolják az eget,
oldva-kötve, a pálya kimért

ettől-eddig; szeret-nemszeret?
magány a jussod;
hatás- visszahatás
tengelyén a Mindenség........ 

....vonzás nélkül kibomolna,
lenne alaktalan semmi,
taszítás ha szét nem tartja,
arcnélküli massza, miben 

jobb lenne; nem lenni..........
.......vonzás - taszítás kötéltáncát
ropjuk, a Mindenség velünk forog;
fényünk vibrál, vagy magába

roskad, szeretünk, gyűlölünk,
e kimért léten át; végtelen-fiai,
(mint a csillagok).

BALLADA 

Falat állítani,
álmaid várába
szerelmem áldoztad.
Hamis gyöngysor volt,
bűvölő éneked,
szavai széthulltak.
Amerre vezettél,
álmaid mezőin,
pipacs-habot
vetett a búzaföld.
Álmaim városa
estére
összedőlt.

♡ 

TÜKÖR APEVA

Táj

süllyed

alkonyba,

szórják lombjuk

a vízparti fák;

már hangod csupán

szélsuhogás

sóhaj mi

ködbe

száll.

♡