Kosár
0
0 Ft
TAVASZI VERSEK
KRISTÓFNÉ VIDÓK MARGIT - TAVASZI VERSEK
KRISTÓFNÉ VIDÓK MARGIT
ÉBRED AZ ERDŐ
Szél hullámain érkező emlék,
ölel, ringat a zöld végtelenség,
fák illatos virága hull reám,
dalol a madár május derekán.
Szeretem a lombok susogását,
az éledő erdő szuszogását,
fényárnyak suhannak a kék égen,
szappanbuborék a nap,- tünékeny.
A csend hangja,- egy sóhaj könnyedén,
megpihen a természet díszletén,
a vadon szépsége mily igéző,
csupa szárnyalás, álmot idéző.
KRISTÓFNÉ VIDÓK MARGIT
CSERESZNYEVIRÁGZÁS
Rózsaszín szirmok földön hevernek,
sugárkoszorút a nap fon köréjük,
opálos fényekkel keverednek,
ölelkező fák borulnak föléjük.
Újjászülető örök természet,
míg múló időként peregnek szirmok,
rövid életük derűs csendélet,
fák csipkeköténye őrzi a titkot.
Hullámzik, ringat a tavaszi szél,
virágos ágakon ezüst hold oson,
selyemszőnyegen illan csillagfény,
megakad egy percre égi mosolyon.
Nem álmodok, rám köszönt a tavasz,
cseresznyevirág illata rám tapadt.
KRISTÓFNÉ VIDÓK MARGIT
ÁBRÁNDOS TAVASZ
Balzsamos szellő cirógat lágyan,
itt van a tavasz, amire vágytam,
sziromszívek bújnak fák ágain,
illatfelhőben szállnak álmaim,
azúrkék égen fehér paszomány,
nap csókol rá aranyló ragyogást,
megfürdeti a patak vizében,
ábrándokat ringat zöld levélen.
KRISTÓFNÉ VIDÓK MARGIT
TAVASZ HÍRNÖKE
Zúzmarás fák alatt,
fagyos föld felszakad,
sötétből kibújik,
a fény felé nyúlik,
napon még szundikál,
hófehér kis virág.
Álmából ébredő,
hiába jégeső,
bátor kis hóvirág,
várja a nagyvilág,
reményt kelt szívekbe,
készül új életre.
Szégyenlősen szétnéz,
felette a kék ég,
szél hátán tündér jár,
követi napsugár,
szerető fény árad,
tavaszi varázslat.
Erdei tőzegen,
övé a főszerep,
kikelet hírnöke,
fogadják örömmel,
zsong-bong a természet,
festői csendélet.
KRISTÓFNÉ VIDÓK MARGIT
TAVASZI EMLÉK
Szirom köntösben pompáznak a fák,
simogatják apró napfényszikrák,
patak szeli át a kicsiny völgyet,
a gyönyörű táj szelíden csöndes.
A híd is áll, kissé már ingatag,
bódító a virágok illata,
emlék éled, vele a boldogság,
szívem újra érzi a borzongást.
Szívem újra érzi a borzongást,
emlék éled, vele a boldogság,
bódító a virágok illata,
a híd is áll, kissé már ingatag.
A gyönyörű táj szelíden csöndes,
patak szeli át a kicsiny völgyet,
simogatják apró napfényszikrák,
szirom köntösben pompáznak a fák.
KRISTÓFNÉ VIDÓK MARGIT
TAVASZ
málnahabos az ég alja
lassan a napot előcsalja
rigó füttyent,- szép reggelt
megkezdődik a dalverseny
rügyet bontanak a fák
bimbót hoz a sok virág
tündértrombiták zengik
tavasz jöttét bejelentik
KRISTÓFNÉ VIDÓK MARGIT
TULIPÁNOK
Zöld selymű pázsit felett,
karcsún az ég felé nyúlt,
harmatgyöngy párás teste,
napsugártól lángra gyúlt.
Kecses tulipán fejek,
kelyhük néma örökre,
simítják kacér szelek,
szirmokat ezüstösre.
Ékes, színes virágok,
ringatóznak szelíden,
látványukat imádom,
a fény rajtuk megpihen.
Nézd e csokor milyen szép,
narancsos színben ragyog,
olyan, mint egy festett kép,
csodaszép, még harmatos.
KRISTÓFNÉ VIDÓK MARGIT
VIRÁGZÓ ALMAFA
Amint bontogatta színes szirmait,
Ámulva szemléltem a vén almafát,
Boldogan tárta fel apró titkait,
Cirógató nap elhozta tavaszát.
Csipkeruháján táncoltak a fények,
Derűs magányában békére vágyott,
Egy végső sziromkeringő a széllel,
Édes illatával megbabonázott.
KRISTÓFNÉ VIDÓK MARGIT
MEGÚJULÓ TERMÉSZET
Ahol a föld az éggel összeér,
Álmokat ringat itt a képzelet,
Bódító illat száll a föld felé,
Cirógat, átölel a végtelen.
Csorog a fény almafa virágán,
Döngicsélő méhek még remélnek,
Egy korty édes nedű a boldogság,
És megújul a csodás természet.
Szerkesztette: Budai Orsolya