Kincses János versek

Kincses János - válogatott versek





KINCSES JÁNOS


Szunyókál a festő vásznán,

- így festette meg a Mester;

ódon város. Éjfél van már.

Kék az éjjel, mint a tenger.


De amikor üt az óra,

tizenkettőt kondít halkan,

vén házakban varázsszóra

mozgás támad, élet moccan.


Csapjunk most egy görbe estét,

- így a téren álló bérház.

Megmozdítja öreg testét,

ropog a fal, lehull a máz.


Sebaj! - kurjant a vén kocsma.

Van itt festék, amennyi kell.

Nézd a lámpák telve vannak

aranysárga-szín festékkel.


Megszólal a Hold is fentről:

- Ha lehetne, én is jönnék.

Gondoskodnék én festékről

Veletek, ha, vígadhatnék.


Gyere, várunk, szállj le hozzánk!

- invitálják a vendéget.

Arany-fényed, kérünk öntsd ránk!

Mind' örömmel látunk téged.


Folyik már a víg mulatság,

arany csorog utcán, falon.

Aranyban tipeg a nagysád,

Arany-szín a sokadalom.


De a hajnal elközelgett.

Megfakítja a színeket.

Ami arany, mind szürke lett,

Csodás estélynek vége lett.


2020

~~~


KINCSES JÁNOS


Nyár

kedves

emlékét

tarka, csodás

csokorba gyűjtöm

Kedvesemét, kit

szeretek a

szívemben

őrzöm

már


~


Szín,

ahány;

csokromban,

annyi pompás

illattal bódít


~


Nyár

múló,

virága bár

hervadozó

csodás emlékkép

Szerelmes szívek

sok ábrándja

csokorba

szedve

vár


2020

~~~


KINCSES JÁNOS


Vérvörös alkony

Izzó, forró érzések

Sápadt lámpafény


Sápadt lámpafény

Adja áldását szívek

Vad vágyaihoz


Vad vágyaihoz

Szerelmük mérhetetlen

Gyengédségéhez


Gyengédségéhez

Magafelejtő édes

Odaadáshoz


Odaadáshoz

Fényéből mindent, magát

Is - nekik áldoz


2020

~~~


KINCSES JÁNOS 


Rejtelmes szoba

fátyolos fény-hangulat

gömbök - Világok


Narancs-félhomály

szín-illat varázs, bűvöt

álmot hoz reád


Tündér vagy boszi

lélek-buborékokat

éleszt vagy pusztít


2020


~~~


KINCSES JÁNOS


Vérvörös alkony

Izzó, forró érzések

Sápadt lámpafény


Sápadt lámpafény

Adja áldását szívek

Vad vágyaihoz


Vad vágyaihoz

Szerelmük mérhetetlen

Gyengédségéhez


Gyengédségéhez

Magafelejtő édes

Odaadáshoz


Odaadáshoz

Fényéből mindent, magát

Is - nekik áldoz


2020


~~~


KINCSES JÁNOS


Párnádon arcom-,

lelkedben álmainknak

emlékét őrizd!


2020


~~~


KINCSES JÁNOS


Őszmeleg napfény

aranyoz göndör fürtöt,

ágon levelet

Apuci paci

széles válla, vigyázó

- szeretete tart

Sok vihart kiállt

büszke törzsű fák,

- akár jó apám, maga


2020


~~~


KINCSES JÁNOS


Törékeny, bájos

alak látványra feszül

- szerelme késik...

- szerelme késik...

Már látja lovát, árnyként -

futna elébe...

futna elébe,

de jaj! lova egyedül

- szíve kiugrik!

Szíve kiugrik! -

ló mögött menet, lassú...

Fekete hintó...

Fekete hintó -

nincs kétség semmi -

Szíve felsikolt...

Szíve felsikolt!

- Véget ért a párbaj!

Hangtalan alél...


2020


~~~


KINCSES JÁNOS

Lelkemet szívem

és fecskéim ismerik

- melyik árul el?

Szívem szakad, bár

sziklánál keményebb; ám

titkom megőrzi

Fecskék cikázva

szállnak kínommal égbe

- Mindenhatóhoz

Sóhajom viszik:

- mindenemről lemondtam;

a Tiéd, Uram!

Egyedül szívem

nem adhatom még Neked

- van egy lakója...

- Leányom, eredj!

Tedd őt boldoggá! Fél szív

nekem, nem elég...


2020


~~~


KINCSES JÁNOS

ELSŐ LAP

Múzsa - hajtások

az ihletett időkből

lepréselve már


Kedves Múzsámmal

Világokat teremtünk.

Szépségeseket!


Zöldellő lombok

nem színezik már bújós

szerelmek álmát


Alkony vagy hajnal

felragyog, ha bájos kis

Múzsám gyönyört hoz


Levélen ringó

apró virágok, bájuk

Múzsámtól nyerték


Hulló vízfüggöny

kristály-csipke fátylat kis

Múzsám szemének


~~~


KINCSES JÁNOS

MÁSODIK LAP

Múzsa - hajtások

az ihletett időkből

lepréselve már


Erdő-színvarázs

édeni káprázat - kis

Múzsám szép lelke


Nap izzít alkonyt -

törékeny Múzsám szívét

gyöngéd szeretet


Patak, rohanó

lágyan hullámzó - Múzsám

kebleként játszik


Múzsám szép szeme,

mosolya bűvöl, sötét

tincsein ringok


Múzsám elhagyott,

lelkem volt Ő. Azóta

lelketlen vagyok


~~~


KINCSES JÁNOS

TEMETŐI ESTI FÉNYEK


gyertyák, mécsek csendet kérnek

Angyal suhan, üzen Isten:

- Irgalmam vár, nem ítélet

Kik itt laknak, megbékéltek

kiálltak a harcból végleg

Földi léttől elbúcsúztak

várja őket Örök Élet

Miért, mégis, könny szemedben?

Fájdalmas űr a lelkedben?

- Nem vagyunk mi messze tőled.

- Rég ott lakunk a szívedben!


~~~



APEVÁK


KINCSES JÁNOS


Nézd!...............'Hogy rájuk lehel

bájos-.................... halk fuvalom,

kedvesen........................varázsol

fák és bokrok...................lágyan

zöld ruhájába........................ már

vöröses- barna...................... rőt

színeket fest....................... rétet

alkonyi.............................felhőket

huncut................... szép tündéri

Nap.................. meséket mesél


~~~

KINCSES JÁNOS 


Nyár...................................................Már

feltűrt.............................................fakult

szoknyában................ csókot dobsz

szép kecsesen..............búcsút intve

lépsz át a múltba.....halkan távozol

Ősz beborítja......... még álmodozó

levelekkel.....................könnyű szél

utad is......................................befújja

lépted..................................nyomod

is.........................-........................Nyár

~~~

KINCSES JÁNOS 


Ha

Múzsám

hótiszta

keblére von

szívem felderül

vágy éled bennem

ott legbelül

írnom mit

érez

Ő


~~~

KINCSES JÁNOS 


Nyár -

fázós

búcsúzó

lánya Napnak,

köd - könny áztatta

rőt levelet hagy:

Hiányoztok!

Vártok majd

ugye,

rám?


~~~

KINCSES JÁNOS 

APEVA MIATYÁNK


Ki

Atyánk,

Teremtőnk,

Fenntartónk vagy

Időtlenségben,


Szent

Neved,

Országod

Mindörökre

Köztünk maradjon!


Fent

És lent

Egyetlen

Akarat, a Tiéd

Érvényesüljön!


Add

Kérünk

Hogy mindig

Legyen annyink

Ami épp' elég!


Úgy

Bocsáss

Meg nekünk,

Ha már magunk

Megbocsátottunk!


Ne

Engedd,

Hogy bármi

Elragadjon

Szeretetedtől!

Amen!


~~~

KINCSES JÁNOS 


Kis

Tündér

leányka

vízből támadt

vízben-, vízből él

Jó szem, tiszta szív

megláthatja

áttetsző

csoda

Ő


~~~

KINCSES JÁNOS

Isten megemlékezése az emberről,

a Földről

__________________________

Tudnod kell, hogy porból lettél.

Tengerekben nevelkedtél,

Míg Földemen megjelentél.

- Tőlem kaptad életed!

Etted, mit a mező adott,

Lándzsád vízben halat fogott,

Égi szárnyas lett zsákmányod.

- Tőlem kaptad étkedet!

Éltél fákon, barlangokban,

Hegyekben és sivatagban,

Hidegben és forróságban.

- Tőlem kaptad hitedet!

Minden megvolt, ami kellett,

Erdőből fád, hegyből köved,

Föld gyomrából érced, szened.

- Tőlem kaptad meleged!

Szilaj erőit a Földnek,

Magadhoz szelidítetted,

A szél, a víz szolgált neked.

- Tőlem kaptad erődet!

Egyre könnyebb lett életed,

Munkád géppel végeztetted,

Az nevelte gyermeked!

- Tőlem kaptad szívedet!

Végül mindent megkaphattál,

Elérted, amit akartál,

Megnyugodni mégsem tudtál.

- Tőlem kaptad vágyaid!

De, akiket melléd adtam;

Társnak gondban és ha baj van,

Elvesztetted szépen lassan.

- Tőlem kaptad őket is!

Hiába értél a csúcsra,

Feljuthatsz a csillagokba,

Semmit nem érsz egymagadba'!

- Én maradtam csak veled!

- Én mindig szerettelek!

- Mindig itt leszek veled!


~~~


KINCSES JÁNOS

AZ EZÜSTFA

Mélysötét ég hátterében

Ezüst lombú ezüst fa áll.

Éjsötét kék - sötétkék ég

Színezüst-szín sziluettel.

Minden levél egy-egy titok:

Ki nem mondott szó, érzés, vágy.

Kimondatlan, ki sem gondolt

Gondolat vár, hogy felnyissák.

Ahány levél, ezüst levél:

Vallomás, tán - ágon ringó.

Vagy régóta várt üzenet;

Szerelmes- vagy elbocsátó.

A sok levél - fénylő levél

Lehetne könyv, száz történet.

Mese, dráma, tragédia...

Mosolyt fakasztna - vagy könnyet.

A csillogó sok lapocska

Számtalan kis ablak, talán...

Titkon be-bekukucskálva

Világ-szövet mögé látnánk.

Lágyan fénylő ezüst ajtók,

Kinek kulcsa van bemehet;

Ott találja csupasz lelkét,

Amint szerényen integet.

Lehetne az élet fája;

Életút-erezte levél

Naponként, néhány lehullna...

- Élet-folyón tova-úszna.

Vagy érhetne az Ezüst fa

Földtől föl a Mennyországig.

A sok lélek fel-le szállna

Angyaloktól kapott szárnnyal.